22 evesen keso nagy almokat szovogetni? Merjek vegre azt tenni amit szeretnek?

Annyira sokat sirok mostanaban amikor eszembe jut,hogy nem orvosnak tanulok. Hasztalannak erzem magamat,mert segiteni akarok az embereken,en ezt az egy dolgot talaltam eletem ertelmenek,mert regota tudom,hogy nem akarok csaladot es amikor elgondolkoztam,hogy mivel toltenem az eletemet szivesen erre jutottam. De sajnos olyan bolond voltam ,hogy teljesen mast kezdtem el tanulni pedig a szuleim tamogattak volna abban hogy felkeszuljek a kemia erettsegire,de annyi minden volt akkoriban ami miatt nem torodtem ezzel..katasztrofa voltam szornyu gyerekkorom volt,elfojtott erzelmek,egy beteg abnormalis 5 eves parkapcsolatom pont akkor ert veget en meg eletem legmelyebb mocsaraban ultem.csoda hogy nem lettem ongyilkos pedig sokszor megfordult a fejemben. Igy kerultem arra az egyetemre ahova felvettek a pontjaim alapjan,kozgaz..most mar nem akarom ott hagyni hiszen belekezdtem es elvegeztem az elso evemet,de folyton azon jar a gondolatom,hogy egy eletet igy kell leelnem? Gyerekket is mindig arrol almodoztam,hogy a tudasommal vigyem valamire az eletben,nem pedig errol a semmittevesrol amirol szol az eletem ugy 6-7eve. Nem kenyszer nekem ez a kozgaz,mert szivesen tanulom meg van annak is a szepsege,de tudom,hogy nem kesz teljes eletem,ha azzal kell foglalkoznom eletem vegeig. Mit tehetnek? Ott hagyni nem hagyhatom most mar ott,de ha felvesznek az orvosira diploma utan hoy fogok elni? Szuleim nem tarthatnak el meg 6-9evig. De ha nem lehetek orvos milyen eltem lesz? Nem tudom mi tevo legyek :(