Hogy nyugodjak meg az államvizsga előtt?

Előre is bocs, nem akarok bunkó lenni, de nagyon könnyen lehet, hogy annak fog hangzani, amit leírok.

Először is, mi a fészkes fütyfürüttyöt törődsz azzal, hogy ki mit mond, mennyit kellene vagy nem kellene a tételekre fordítanod? Az ő fejükkel tanulsz? Az ő képességeikkel? Van, akinek elég egyszeri átolvasás, van, aki többször átolvas, aláhúz, jegyzetel, kispuskát-nagypuskát-akármit ír.

Te magad írod, hogy egyszer sem buktál meg az egyetemen (én pl. nem dicsekedhetek ezzel, mégis itt vagyok több diplomával az zsebemben), és kifejezetten jó jegyeid voltak. Akkor? Tudod, hogy kell tanulni, alkalmazd azt, ami eddig bevált.

Amikor túl leszel az államvizsgán, valszeg Te is azt fogod mondani - különösen hosszabb idő távlatából -, hogy nem kell izgulni. Gyakran úgy megy neki az ember a vizsgának, hogy csak görbüljön, utólag bosszankodik, hogy miért nem ötös fölét kapott. :) Csak ismételni tudom magam, ne törődj azzal, hogy mások mit mondanak, használd a már bevált módszereket.

Ne haragudj, de amit itt leírtál, egyenesen hátborzongató. Tippelem, nem agykontrolloztál (s csak bízom benne, hogy nem hülyézel le, amiért felvetettem). De azért biztos szoktál lazítani. Kellemes, neked tetsző zene, szemet behunyni, kirándulni egyet gondolatban valami csuda helyre. Nem kell hinni benne, csak lazíts, mert ha így folytatod... na nem, legalább én ne teremtsem, hogy végezheted.

S ha már itt tartunk, azt is érdemes átgondolni, felér-e bármilyen diploma az egészségeddel, az életeddel.

Megint csak szinte hülyeség, olyan egyszerű, de vegyél elő egy szép nagy papírlapot, oszd ketté, és az egyik felére vezesd fel azt a sok negatív dolgot, amivel kínozod magad az amúgy sikeres akárhány egyetemi év után. Aztán ballagj át a lap másik felére, és igyekezd pozitívvá tenni az állításokat... pl.

"nem jól tanulok" - jól (jó módszerrel) tanulok, bizonyítékok rá az eddigi sikeres vizsgáim

"nem tudok aludni" - nyugodtan alszom, mert tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem a cél érdekében

- vagy akármi, a lényeg, hogy arra koncentrálj, amit tudsz, amit eddig elértél, és ne arra, hogy esetleg mi lesz (mekegnék-makognék).

Az a nagyszomorú hír, hogy amitől félsz, az többnyire bekövetkezik, valamilyen módon bevonzod (megint csak nem muszáj hinni benne, de akár azt mondod, hogy sikerül, akár azt, hogy nem, nagy az esély rá, hogy igazad lesz:). Ha azon cakkozod magad, folyton azon jár az eszed, hogy mi lesz, ha makogni fogsz, elképesztően nagy az esély rá, hogy tényleg makogni fogsz, még akkor is, ha tudod a tételt.

Lehet hülyézni (nem Rólad beszélek) meg gúnyolni a pozitív hozzáállást, de nekem eddig fényesen bejött.

Sok sikert kívánok az államvizsgádhoz! (és persze egy hatalmas nagy kalappal)

:)

Lehet, hogy igazad van, kedves kettes. :)

Egyet tudok (ezernyi - kis túlzással :D - vizsgával a hátam mögött:); természetes, hogy az ember izgul vizsga előtt, természetes, hogy úgy érzi, semmit sem tud... amit itt olvastam, na az már nem természetes. De nekem végül is mindegy. Kérdeztek, legjobb tudásom (és sok-sok év tapasztalata, nem pedig könyvek) alapján válaszoltam. Én jól érzem magam az bőrömben, a kérdező pedig remélhetőleg sikeresen levizsgázik, és pár év múlva már ő írja majd a végzősöknek, hogy nyugi, nem kell izgulni.

:)