Nagyon nagy szégyen megbukni államvizsgán?
Nem szégyen,de kár kifogásokat keresgélni. Mindenkinek megvan a maga háttere ami nem tartozik feltétlen a tanárokra.
Ha én megbukok valamilyen vizsgán azáltal csak magamat okolhatom,nem a betegségem,nem a munkám és nem a környezetem. Előfordulnak olyan szituációk amikor nem te tehetsz róla,de szerintem ez a ritkább.
A vizsgákon pedig senki nem tesz különbséget aközött,hogy ő most egész idejében tanult a másik meg a 3/4-ed napot végig melózza,őket ez nem érinti csak az,hogy mennyire vagy felkészült. 19l
Köszönöm az eddigi válaszokat! Éreztem, hogy kár lesz kiírni a kérdést, mert hasonló válaszokra számítottam. Nem ment át a lényeg, ennyi. A kérdésben sehol sem céloztam arra, hogy az önsajnálat lenne a cél, hanem a saját magam lelki békéjének megtalálása, arra az esetre, ha nem sikerülne.
Idéznék magamtól:
"Nagyon rossz érzés, hogy nincs meg az a körülményem a tanuláshoz mint néhány csoporttársamnak akik ezt az életvitelem nem tudják. " Direkt írtam azt, hogy néhány csoporttársam, hiszem tudom, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben lévők is.
A kérdésem arra irányult volna, hogy nem azért nem készültem, mert bulizni jártam, vagy a pénzt szórtam és link alak vagyok aki lusta bejárni az órákra- mert ugye ezt gondolják a főiskolások többségéről- tisztelt a kivételnek. Nyilván nem fogom senki orrára kötni, hogy mit csinálok iskola mellett, ezért is tettem fel itt a kérdést, mivel ez anonim, ezáltal a csoporttársaim se tudnak rólam semmit, csak leírnak, hogy hülye vagyok. Ami többek közt a kérdés lényege lett volna, hogy ez miatt rosszul érem magam
Nyilván nem én választottam a betegségem, hiszen a fizetésemből havi szinten 10.000 mennek el gyógyszerekre és magánorvosokra, mert sztk-ban egy időpontra hónapokat kell várnom. Még mindig nem célom az önsajnáltatás vagy kifogás, csak szeretném ha a kérdés lényegét megértenétek.
Nyilván azt sem én választottam, hogy Édesapám meghalljon és ezáltal húgomék nevelése, ellátása is az én vállamra kerüljön, mert anyum elég sokat dolgozik.
Nem az én választásom, hogy 23 évesen vastagbéltükrözésre járjak...
Sehol nem írtam, hogy semmit nem tanultam. Nyilván a 4 órás utazást tanulásra használtam fel, de a körülmények nem igazán túl jók mikor a reggeli buszon középiskolás fiatalok ordíttatják a zenét és kiabálnak, hangoskodnak.
Tehát senki vagy semmit nem okoltam vagy kerestem kifogást. Ha szeretném szétkürtölni a problémám és sajnálatot kicsikarni a tanárokból nem itt tettem volna fel a kérdést.
Semmi egyébről nincs szó, csak mivel nagyon érzem a vesztem, amiről tudom, hogy én is tehetek, hogyan tudom majd ezt a szégyenérzetet feldolgozni, és azt, hogy mások hülyének néznek és butának... ennyi.
Azért köszönöm, hgy próbáltatok segíteni..
Ne haragudj,de ez igenis önsajnáltatás és kifogások. Nem kell összetörni ha megbuksz,van akinek rendes tanulás mellett sem sikerül. Azt meg,hogy mit gondolnak mások le kell ***-ni. Ne érdekeljen. Szerintem mindenki tudja,hogy egy államvizsga nem egy érettségi szinten van,amin gáz megbukni,mert egy kis alapszintű tudással a kettest mindenki eléri,de egy államvizsga már nem erről szól.
A másik meg,hogy nem kell hangoztatni,hogy nem sikerül a csoporttársaid közül se fog mindenkinek sikerülni,valószínűleg. Ha nem sikerül akkor nekifutsz mégegyszer vagy megvárod míg megadatik az a környezet,hogy tanulhass.
Én most érettségizem,hogy gyakorlatilag két temetés közt van időm tanulni,sorra kapom a rosszabbnál rosszabb híreket,de ez a kutyát sem érdekli. Meg kell próbálni a tanulásra koncentrálni és megcsinálni,már csak magadért is. Ha meg nem megy akkor kár erőltetni,mert ha ilyen kis érzékeny a lelked akkor csak magadat teszed ezzel tönkre,egy bukás még nem a világ vége. Persze rosszul esik az embernek,de túl kell rajta lépni.
A másik..beteg vagy. El kell fogadnod és a tudattal élned. Én is hetente kétszer ülök a bőrgyógyászaton,aztán átlátogatok a rákos mamámhoz és végül a most műtött édesanyámon. Hidd el,senkinek se fenékig tejfel az élet,ahogy te se úgy mások se (bár van kivétel) kürtölik szét a gondjaikat. Ha meg vállalod azt,hogy nem mondod el másoknak a problémáid akkor vállald azt is,hogy senki nem fogja figyelembe venni pl egy bukásnál.
Szerintem az itt válaszolók sem bántani akarnak,de ilyen indokokat soroltál fel,hogy dolgozol,4 órát utazol,segítesz otthon,sőt még párkapcsolatod is van. A legtöbb embernél ez így működik,van akinél rosszabbul és valószínűeg ezért nem érezzük át,hogy min mész át valójában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!