Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Egyéb kérdések » Hogy szedjem össze magam?

Hogy szedjem össze magam?

Figyelt kérdés
16 éves fiú vagyok és egyszerűen nem tudom mi történik velem. A mostani évben eléggé lelki roncs lettem, nem tudom élvezni az életet. Tavaj 9.-be 4-es, 5-ös voltam most meg bukásra állok 2 tantárgyból is. Nincsen csak 1 barátom, illetve ott van a barátnőm is, ők tartják bennem a lelket. Nincsennek céljaim az életben, nem tudom mihez kezdjek, a szakot sem szeretem amire mentem (8.-ba erre szerettem volna jönni, csak így utólag kiderült, hogy ez nam az, amire számítottam, n voltam tisztában azzal, hogy mit fogunk csinálni). Egyszerűen kilátástalan az életem, a szorgalmam tavajihoz képest 0, teljesen szétzuhantam, ebben az évben elég sok fájdalom ért. Ráadásul szüleim szemében megszünök létezni, mihelyst rájönnek, hogy megbukok. Utálom az osztálytársaimat, a tanárok többségét is. Tudom, hogy a bukás az én hibám. Tisztában vagyok vele. De egyszerűen ebben az évben teljesen szétzuhantam, tavaj még a főiskola is tervbe volt, de már nincs. Nem tudom mi történik velem, tanácstalan vagyok. Összekéne valahogy kapni magam.

2015. máj. 20. 07:54
 1/3 anonim válasza:

Szia!


Ez nem egyszerű téma. Én is átéltem hasonlót korábban. Olyan dolgot kell keresned, amiben örömet lelsz és szeretsz csinálni. Ebben a korban sokan nem tudják, hogy mihez kezdjenek az életükben, kb. egyetemig, vagy azutánig. Érdemes eljárnod nyíltnapokra, meg állásbörzékre, Educatiora, hogy minél több szakmába nyerj betekintést és majd a későbbiek folyamán azt kiválasztani, ami érdekel és érzed is, hogy jó lennél belőle.

Ha nem szereted az iskoládat, akkor még most válthatsz talán, maximum buksz egy évet.. A szüleiddel mindenképp érdemes lenned leülni és elbeszélgetni, elmondani Nekik azokat, amit ide leírtál. Ők ismernek téged a legjobban és nyílván segíteni is ők tudnak a legjobban. Nem hiszem, hogy megszűnnél létezni számukra , ugyanis Ők neveltek idáig Téged, szerettek és támogattak. Ez a minimum, hogy megbeszéled velük a dolgokat. Ha nem szeretnéd semmiféleképpen, akkor érdemes elmenni pszichológushoz akár. Kicsit betegesen hangzik, de nem az. Sokan túl komolyan veszik, de nem érdemes, jókat lehet beszélgetni, kiadni magadból azt, ami fáj.

A barátos dolgokat megértem. Nem kell az embernek sok barát, sokszor elég egy, akire mindenben lehet számítani/támaszkodni. Főleg, hogy van egy barátnőd az nagyon sok pluszt ad...


Milyen fájdalmak értek egyébként ebben az évben?


Kitartást kívánok!

Ryo

2015. máj. 20. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

Kedves Ryo!


Köszönöm válaszod és, hogy megértesz. Ebben az évben elég sok családi probléma volt, apának nem volt munkája, rossz volt az anyagi helyzet és ez eléggé kihatott rám, akkor ugye most lett nemrég barátnőm 1 hónapja, azelőtti időszakban nagyon egyedül voltam, nem volt senkim, ráadásul az osztálytársaimmal sem fényes a kapcsolatom (kirekesztett gyerek vagyok ott). A tanárok többségét is utálom és így teljesen kifordultam. Jelenleg meg van az, amivel szeretnék foglalkozni, de ha átmennék arra a szakra, akkor előről kéne kezdenem az egészet (9.-től). Így kárbaveszne 1-2 év. Gondolkoztam azon, hogy átíratkozom, mégis bele kéne vágni... Általánosban minden jól ment. Kitűnő voltam majdnem, a 9. is nagyon jól sikerült, most meg hírtelen összezuhantam.

2015. máj. 20. 13:43
 3/3 A kérdező kommentje:
2 év veszne kárba, most vagyok 10.-es
2015. máj. 20. 14:40

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!