Miért nem megy az emberek nagy részének a matek? (meg fizika kémia stb. )

én sosem féltem a matektól, mindig szerettem.

ellenben a fizika... azt kezdettől rosszul tanították, semmit sem értettem belőle. csak csalással bekkeltem ki azt a 6 évet.

nekem mindig is a matek volt a kedvencem és jól is megy, ezzel is fogok továbbtanulni

ellenben a kémia és a fizika sose ment olyan jól

ez egyrészt a tanár hibája is lehet, mert nem magyarázta el jól az alapokat és így elég nehéz volt erre építeni

meg mivel tudtam, hogy erre a későbbiekben nem lesz szükségem, nem is vettem olyan komolyan

a 3-as mindig megvolt, ennyivel be is értem

kémiát 2 éve, fizikát pedig 1 éve már nem is kell tanulnom szerencsére

"kémia számolások: nem számokat meg képleteket kell látni hanem elképzelni mi történik a valóságban"

jó... képletnél de attól még tudni kell keverni meg tömeg%ot mol%ot számolni

itt nincs királyi út

Nézzük az okokat:

A matek egy nyelv, amit meg kell tanulni. Olyan mint az angol vagy az orosz. Semmi speciális nehezítő tényező nincs benne, és olyanok sincsenek, akik született matekosok.

Sok embernek a magyar, történelem, vagy más "konkrétabb" tárgyak mennek jól. Miért? Mert ezzel minden nap találkozni. Minden nap olvasunk cikkeket, könyveket, verseket, híreket, történelmi dolgokat. Jóval több foglalkozunk velük, mint ezt gondolnánk. Mindenki volt már szerelmes, mindenki nézett filmet, ami ezekről szólt. A matekkal legfeljebb tanórán találkozunk. A matekkal nem találkozunk az életben, szinte soha. Az még nem matek, hogy a boltban összeadjuk 3 sonkának az árát...

Az hogy valakinek mennyire meg jól egy adott tárgy nagyban függ az érdeklődésétől és a motivációjától. Akit érdekel valami, az gyorsabban fogja megérteni, megtanulni így motivációja is van. És ezáltal több időt is fog eltölteni vele. Azt mondanám, hogy a motiváció és érdeklődés gyakorlatilag fél siker. Mivel az emberek többet találkoznak más "tárgyakkal" a való életben, így érdeklődés is nehezebben alakul ki.

A másik ok a pszichológiai tényező. A magyar közoktatás egy dologban nagyon jó, szinte világszínvonalú: tökéletesen le tudják rombolni az ember önbizalmát, el tudják hitetni a tanulóval (aki még fiatal és kiforratlan), hogy te sz.ar vagy, neked ez nem megy, neked ez soha nem fog menni, ehhez te nem értesz. A sz.ar tanítási módszert, amit inkompetens tanárok alkalmaznak már nem is említem. Így kialakul elég hamar egy tudatalatti gát, ami mindig jelen lesz. Egy rossz emlék matekból, és a gyerek elhiszi, hogy ő ehhez nem ért, neki ez soha nem fog menni, ő ehhez hülye, és lám így is lesz... Önbeteljesítő jóslat.

Egy ismerősöm qrva jó matekból. Versenyeket nyer stb. És mit látok? Született tehetség? Ugyan már... 65x annyit foglalkozik vele, mint bárki más. + van egy jó tanulási stratégiája. Jah és igen egyetemi szintről beszélek most.

Nagyon sok, és összetett dologra vezet vissza a probléma, csak néhányat említek a teljesség igénye nélkül, az eddigi válaszok kiegészítéseképp.

Elsőként, hogy ezek a tárgyak jól meghatározott struktúra szerint épülnek fel, a fokozatosság elvét követve. Utalok itt arra, hogy a fejezetek egymásra épülnek. Ha valakinek az előismeretei hiányosak, akkor az arra épülő témaköröket nem fogja megérteni.

Az esetek nagy részében ez az egyik fő ok, ami miatt kudarcot vallanak sokan.

Másodikként említeném a hanyag/lusta hozzáállást. Pl. a matematika nem az a tudomány, amit elsőre megért az ember. Egy-egy adott fejezetet szükségszerű hosszasan, akár többször is áttanulmányozni. Ehhez viszont kitartás szükséges, viszont sokan feladják, bebeszélve maguknak, hogy ők ezt úgysem értik meg soha.

Megjegyzem, ha valakinek nem kerül elég ideje az anyagok tanulmányozására, annak is biztos kudarc az eredménye.

Harmadikként a silány minőségű kényszerből megvásároltatott tankönyveket említem. A mai tankönyvek döntő többsége rosszul tagolt, pongyola, nem lényegretörő, persze minden tiszteletem a kivételnek. Az jár jól, aki 30-40 éve kiadott könyveket keres könyvtárban, antikváriumban, akkoriban még tudtak írni jó könyveket.

Végül, említeném a tanárt, az oktatót. Nyílván ismerős mindenkinek hogy van aki jobb tanárt kap, van aki kevésbé jót, stb. Persze az is egy külön téma lehetne, hogy milyen egy jó tanár, hisz mindenki másnak képzeli el az "ideális tanárt".

Tanári oldalról pedig igen nehéz kielégíteni a diákok igényeit. Minél nagyobb fős csoportokról van szó, annál nehezebb az adott tananyag átadása, hisz egy adott problémát többféle módon is el lehet magyarázni, viszont gyakran mindenki csak különböző módon tudja megérteni, eddigi tanulmányaihoz hozzáilleszteni az adott kérdéskört.

Ezt még aztán hosszasan lehetne fejtegetni, tudnék felsorolni legalább még 10-et, amiket fontosnak tartottam az eddigi válaszok mellé.