Egy jó kémiás segítsen! Hogy van ez a dolog az egyensúlyi reakciókkal? ( amúgy nem nehéz)

A Le-Chatelier elv (legkisebb kényszer elve) értelmében, ha egy egyensúlyi reakciót megzavarunk (hőmérséklet, nyomás, koncentráció), akkor abba az irányba tolódik el az egyensúly, amellyel a zavaró hatás csökken.

- Hőmérséklet változás:

Az egyensúlyi reakciók lényege ugyebár, hogy egyik irányban ilyenek, másik irányban olyanok. Ha felírunk tehát egy reakciót, akkor egyik irányba hőfejlődéssel (exoterm), másik irányba hőelnyeléssel (endoterm) jár. Exoterm irányba úgy tolhatjuk el az egyensúlyt, ha a hőmérsékletet csökkentjük, hiszen ebben az esetben a rendszer próbálja kiegyenlíteni a hőmérsékletet azáltal, hogy hőt termel. Endoterm irányba pedig úgy, ha a hőmérsékletét növeljük.

- Koncentráció változás:

Minél nagyobb koncentrációt alkalmazunk valamiből, annál inkább a másik irányba tolódik el az egyensúly ezzel csökkentve az egységnyi térfogatra eső anyagmennyiséget az adott anyagból.

-Nyomás változás:

Itt fontos kitétel, hogy csak anyagmennyiség változással járó reakciók esetén van befolyása a nyomásnak az egyensúlyra.

Példák:

N2 + 3H2 «=» 2NH3 (Q = -)

A Q a reakcióhőt jelöli, ami az ammóniaképződés irányába negatív előjelű, azaz exoterm. Ez azt jelenti, hogy az ammóniaszintézis hőfejlődéssel jár. Ha a hőmérsékletet csökkentjük, akkor éppen ezért a hőfejlődés irányába (ammónia képződés) tolódik el az egyensúly.

Amennyiben növeljük a rendszerünkben a nitrogént vagy hidrogén koncentrációját, akkor az ammóniaképződés irányába fog eltolódni. Ennek szintén az az oka, hogy minél kevesebb legyen az előbb említettekből a rendszerben, tehát törekedjen az egyensúlyra. Ha az ammóniakoncentrációt növeljük, akkor pedig a bomlás irányába (visszalakulás) tolódik el az egyensúly.

Nyomásváltozás itt érvényes, mivel 1 mol + 3 mol anyagból 2 mol anyag keletkezik. Nagy nyomás esetén az anyagmennyiség csökkenés irányába fog eltolódni az egyensúly, vagyis az ammóniaképződés felé, kisebb nyomás esetén pedig az ammóniabomlás irányába.