Magyarország társadalmát és városfejlődését mi jellemezte a 12. században?

A XII. század társadalma

• a föld többsége még mindig az uralkodó kezében volt

• a trónharcok azonban erősítették a világi és az egyházi nagybirtokot (III. Béla adományozott először egész királyi vármegyét)

• a nagybirtokos családok adták az ispánokat és egyéb főembereket, nagy szerepük volt a hadseregben, csapataikat saját zászlajuk alatt vezethették hadba (= főúri magánhadsereg, vagyis bandérium)

• a középrétegek helyzete nem volt egyértelmű

o a szabad lakosság földdel rendelkező és katonáskodó része megőrizte függetlenségét és csak a király alattvalójának tartotta magát → a XIII. század elejétől szervienseknek nevezték őket

o a szerviensek közé emelkedhetett a várjobbágyok módosabb, saját földdel rendelkező része is

• az uradalmakban a szolgák voltak többségben, de egyre több szolga kapott földet terményhányad fejében

• a lesüllyedt szabadok is rendelkezhettek földdel és a termésüknek csak egy részét voltak kötelesek átadni

• az addig lakatlan területekre a királyok idegen népeket (francia, vallon, német, olasz) telepítettek = hospeseket, akik szabadon költözhettek, földdel rendelkeztek és terményhányaddal tartoztak ( a szászok és más hospesek alapították első nyugati értelemben vett, tehát önkormányzattal rendelkező városainkat is, pl. Esztergom és Székesfehérvár)

Városfejlődés:

Magyarországon az első városias jellegű települések megjelenése a XI-XII. századra tehető. Ezeket kezdeti vagy korai városias településeknek, vagyis protourbánus városoknak hívjuk.

• egy térség gazdasági központjául szolgáltak

• földesúri, egyházi vagy királyi központok mellett alakultak ki

• főleg kereskedelmi tevékenységet folytattak

• ilyenek voltak az ún. vásárhelyek (pl. Szombathely) és a német mintára születő széttagolt városok ( = a központ köré szerveződő települések beleolvadtak a város magvába – pl. Esztergom)

• az első nyugati értelemben vett városokat (pl. Székesfehérvár) latin hospesek (= telepesek) alapították a királyi központnál