22 évesen még mindig nincs fogalmam sem arról, hogy mit szeretnék tanulni. Valaki hasonló helyzetben?

Teljesen átérzem a helyzeteteket,én is voltam így.Igaz,én most még csak 20 vagyok,de nekem is volt érettségi után egy évem,ami elment a semmire.Elkezdtem egy okj-t ahelyett,hogy arra az egyetemi szakra mentem volna,ami valójában érdekelt,ráadásul fel is vettek(!).Egyszerűen megijedtem tőle,meg hallgattam a sok okos emberre,aki azt mondta,hogy "ezzel úgysem lehet elhelyezkedni","büfészak","tanulj kézzelfogható szakmát".Ennek az lett a vége,hogy az okj-t nem szerettem,és egy évvel később elmentem a szakra,amihez a szívem húzott.Most nagyon szeretem az egyetemet,ahová járok,és nagyon jó döntés volt.Sokat nézegetem ezt a témakört,és látom,hogy rengeteg fiatal el van kallódva,és fogalma sincs,hogy mit kezdjen magával.Ez a szuper jó oktatásunknak köszönhető,mert teletömik az ember fejét egy csomó lexikális tudással(rendben,az is kell,de nem ilyen mértékben),és 4-5 év alatt tesz le az ember egy érettségit,aminek már semmi értéke,aztán ott áll érettségi után hülyén,hogy azt se tudja,mit kezdjen magával,MERT AZ ÖNISMERETE 0.Arra nem fektetnek hangsúlyt az iskolában.Senkinek nem célja,hogy az emberek megtalálják önmagukat.Ha megtalálnák önmagukat,kiegyensúlyozottak lennének,akkor pedig nem lehetne őket az orruknál fogva vezetni.

Amit tanácsolni tudok mindnyájatoknak,aki ilyen helyzetben van:

-kerüljetek közelebb önmagatokhoz!

-több módszer is van erre:sport,meditáció,jóga,természetben járkálás,vagy csak mélyedjetek el magatokban egyik este,csendesítsétek le az elméteket,és figyeljetek befelé

-lényeg,hogy meghalljátok,merre húz a szívetek

-ami még jó módszer lehet:emlékezzetek vissza(vagy kérdezzétek meg a szüleiteket,ha nem emlékeztek),hogy gyerekként mi iránt érdeklődtetek,miket szerettetek csinálni,hiszen gyerekként az ember még érzi,mi érdekli igazán,és mi az életben a feladata