Meg lehet így élni? Bevállaljam?

17 éves vagyok, jelenleg az érettségire készülök, ami valószínűleg nem lesz olyan jó, hogy felvegyenek egy (nem "felesleges" képzést nyújtó) egyetemre/főiskolára. A helyzet az, hogy nem is nagyon vágyok erre.

Elég nagy családban élek. Négy testvérem van, az öcsém most tizedikes, a három nővérem felnőtt. A legidősebb a férjével és a fél éves kisfiukkal kint él Németországban és diplomás ápolónőként dolgozik. A középső a barátjával és két kislányával él, ő a PTE-n dolgozik, most léptették elő. A legfiatalabb a férjével él, és szállodaigazgatóként dolgozik.

Ezt azért írtam le, mert mindenki azt várja el tőlem (főleg, mivel 1-4. osztályban és 9. osztályban kitűnő tanuló voltam /tavaly viszont sajnos nagyon lerontottam/), hogy én is főiskolára vagy egyetemre menjek és egy szuper, jól fizető állásom legyen. Viszont én nem szeretnék olyan munkát, ami igaz, hogy jól fizet, de nem szeretem. Szívem szerint elvégeznék egy boltvezetői OKJ-s tanfolyamot, és (maximum egy kis tapasztalatszerzés után) kimennék Angliába dolgozni.

Nem tudom, hogy ezt hogyan fogadnák itthon. Az anyukám sejti, hogy nem akarok felsőoktatásban továbbtanulni, de a többieknek fogalmuk sincs, mindenki arról beszél, hogy ezzel az ésszel muszáj továbbtanulnom. Hogy mondjam el nekik, hogy nekem nem ez a tervem?

Illetve még egy kérdés, ami fontosabb az előzőnél: szerintetek ez nem rossz ötlet? Meg lehet kint élni bolti eladóként? (Nyilván nem leszek rögtön boltvezető, de az sem lenne rossz, ha majd lesz tapasztalatom)

Nagy igényeim nincsenek, soha nem bulizok (nem szeretek), a zsebpénzemet nem szórom el, 8 éves korom óta gyűjtöm a pénzt (akkor még nem volt zsebpénzem, csak elraktam a karácsonyi/szülinapi pénzt, hetedik osztálytól pedig az ötösökért kaptam valamennyit, egy évben kb. 10.000 forint gyűlt össze, 2-3 éve pedig havi 5000 forintot kapok a nagyszüleimtől) (az egy más kérdés, hogy most semmi pénzem nincs, sajnos segítenem kellett befizetni a számlákat, pedig volt kb. 100.000 forintom, plusz előtte is volt 100.000, amit szintén nem én költöttem el, hanem kellett anyuéknak ruhára vagy kajára /nem egyszerre, hanem mindig 5-10.000/ /tényleg kellett, mert különben üres lett volna a hűtő/), és nem bánom, ha nem nagy a lakás. Viszont kajaügyileg kicsit gondban vagyok, mert nem eszek fehér kenyeret, cukros dolgokat meg ilyeneket, és az egészségesebb dolgok gondolom kint is drágábbak.

Szóval a fő kérdésem az lenne, hogy szerintetek ez egy megvalósítható ötlet? Ha igen, tervezhetek ezzel hosszabb távra? Bevállaljam Angliát? (Egyszer mindenképpen ki szeretnék menni, legalább pár hónapra. Már általános iskolában is ki szerettem volna menni, azóta pedig egyre jobban tetszik ez az ötlet.)

17/L