Meg lehet így élni? Bevállaljam?
17 éves vagyok, jelenleg az érettségire készülök, ami valószínűleg nem lesz olyan jó, hogy felvegyenek egy (nem "felesleges" képzést nyújtó) egyetemre/főiskolára. A helyzet az, hogy nem is nagyon vágyok erre.
Elég nagy családban élek. Négy testvérem van, az öcsém most tizedikes, a három nővérem felnőtt. A legidősebb a férjével és a fél éves kisfiukkal kint él Németországban és diplomás ápolónőként dolgozik. A középső a barátjával és két kislányával él, ő a PTE-n dolgozik, most léptették elő. A legfiatalabb a férjével él, és szállodaigazgatóként dolgozik.
Ezt azért írtam le, mert mindenki azt várja el tőlem (főleg, mivel 1-4. osztályban és 9. osztályban kitűnő tanuló voltam /tavaly viszont sajnos nagyon lerontottam/), hogy én is főiskolára vagy egyetemre menjek és egy szuper, jól fizető állásom legyen. Viszont én nem szeretnék olyan munkát, ami igaz, hogy jól fizet, de nem szeretem. Szívem szerint elvégeznék egy boltvezetői OKJ-s tanfolyamot, és (maximum egy kis tapasztalatszerzés után) kimennék Angliába dolgozni.
Nem tudom, hogy ezt hogyan fogadnák itthon. Az anyukám sejti, hogy nem akarok felsőoktatásban továbbtanulni, de a többieknek fogalmuk sincs, mindenki arról beszél, hogy ezzel az ésszel muszáj továbbtanulnom. Hogy mondjam el nekik, hogy nekem nem ez a tervem?
Illetve még egy kérdés, ami fontosabb az előzőnél: szerintetek ez nem rossz ötlet? Meg lehet kint élni bolti eladóként? (Nyilván nem leszek rögtön boltvezető, de az sem lenne rossz, ha majd lesz tapasztalatom)
Nagy igényeim nincsenek, soha nem bulizok (nem szeretek), a zsebpénzemet nem szórom el, 8 éves korom óta gyűjtöm a pénzt (akkor még nem volt zsebpénzem, csak elraktam a karácsonyi/szülinapi pénzt, hetedik osztálytól pedig az ötösökért kaptam valamennyit, egy évben kb. 10.000 forint gyűlt össze, 2-3 éve pedig havi 5000 forintot kapok a nagyszüleimtől) (az egy más kérdés, hogy most semmi pénzem nincs, sajnos segítenem kellett befizetni a számlákat, pedig volt kb. 100.000 forintom, plusz előtte is volt 100.000, amit szintén nem én költöttem el, hanem kellett anyuéknak ruhára vagy kajára /nem egyszerre, hanem mindig 5-10.000/ /tényleg kellett, mert különben üres lett volna a hűtő/), és nem bánom, ha nem nagy a lakás. Viszont kajaügyileg kicsit gondban vagyok, mert nem eszek fehér kenyeret, cukros dolgokat meg ilyeneket, és az egészségesebb dolgok gondolom kint is drágábbak.
Szóval a fő kérdésem az lenne, hogy szerintetek ez egy megvalósítható ötlet? Ha igen, tervezhetek ezzel hosszabb távra? Bevállaljam Angliát? (Egyszer mindenképpen ki szeretnék menni, legalább pár hónapra. Már általános iskolában is ki szerettem volna menni, azóta pedig egyre jobban tetszik ez az ötlet.)
17/L
Butaság, bár bocsáss meg!
Azt akarod meg akarod tapasztalni, hogy mennyire "jó" kiszolgáltatott helyzetben lenni, kevés pénzér dolgozni.
Angliában sincs kolbászból kerítés, nem a bolt eladó állással lehet jól keresni. (jó tudom magyar fizikhez képest ott sokkal többet lehet keresni, de attól még az ott is az alsó társadalmi réteg foglalkozása)
Az hogy egyáltalán a magyar boltvezető okj bármilyen szinten elfogadják-e mint szakképzettség sem biztos. Szóval az rendben, hogy ott szeretnél élni, de akkor olyan végzettséget szerezzél amit ott jól fizetnek és elfogadott, ha magyar végzettséged.
Szia.
Két nagyon fontos dolog, van e megfelelő nyelvtudásod hogy kinn elintézd a papírmunkákat, albérletet intézz elboldogulj és kapj rendes munkát. A második sajnos tőke nélkül nem tudsz majd kimenni és a fizetésig gondolnod kell a szállásköltségre élelmiszerre stb.
Ha érdekel az értékesítés akkor középútnak javasolni tudok egy Marketing Főiskolát így te is és a család is érvényesülni tud!
Köszi a válaszokat!
Angolul jól tudok beszélni, de azért szavakat kéne még tanulnom (olyan szavakat, ami pl. albérlettel, hivatalos papírokkal meg ilyenekkel kapcsolatos, tehát (még) nem használom minden nap. A nyelvtan is viszonylag jól megy, az igeidőkkel van néha bajom, de beszédben egyszerűen úgy alakítom ki a mondatot, hogy olyan igeidőben legyen, amit teljesen tudok (erre nem is figyelek, mert magától megy).
Egy időre (igazából elég sok időre) elég pénzem lenne, a nagyszüleim félretettek elég sok pénzt, amit 18 éves korom után kapok meg (amikor szükségem lesz rá).
Kedves elő válaszoló! Nem a pénz miatt mennék ki, tudom, hogy ott se él jól mindenki mert az árak is magasabbak, nem csak a fizetés. Inkább maguk az emberek és a kultúra vonz. Egyébként a boltvezető helyett mit ajánlanál?
A boltvezető helyett sokkal inkább olyan szakképzettséget szereznék, amit keresnek. Ott sem a kereskedőkből van hiány. Azt hogy okj-re mész felsőoktatás helyett nagy hibának tartom. Egy szakma megszerzése okj-n 2 év. Egy alapszakos diploma 3 év, max 4. Szóval így se úgy se érettségi után mennél, az a +1 esetleg 2 év nem annyit ér, mint amilyen kevés idő felnőtt fejjel.
Tudni kellene mi érdekel, ahhoz hogy valamit is mondjon az ember. Vegyészmérnök, élelmiszermérnök, gépész- villamos, informatikus mérnök. Orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus, gyógytornász, konduktor. Ha tényleg annyira nem akarsz diplomát, akkor ápoló okj,képi diagnosztikai és intervenciós asszisztens, Szonográfus szakasszisztens, fogtechnikus.
És milyen más (nem OKJ-s tanfolyamot végzett) szakembereket keresnek, amihez nem kell diploma?
Igazából azért nem szeretnék főiskolára vagy egyetemre menni, mert még az érettségitől is rettegek, ezért fogom elrontani. Tavaly azért csúszott be két kettes, mert annyira izgultam a vizsgán (osztályozó vizsga). Előtte és utána is hibátlanul megcsináltam amit kellett, de a matekvizsgán pl. több feladatot is félreolvastam. Ha jól olvastam volna, akkor minimum a négyes megvan. Olyan hülyeségeken múlik nálam a jobb jegy... Pedig gyakorlásnál (ott is csak azt használom, amit a vizsgán is lehet, és időre csinálom a feladatlapokat) tök jól csinálok mindent, de stresszhelyzetben egy csomó dolgot elfelejtek, félreértek, félreolvasok, véletlenül kihagyok meg ilyenek. Pedig próbálok akkor is figyelni, de nem megy. Pedig ha felsőoktatásban tanulnék tovább, akkor az érettséginél nehezebb vizsgáim is lennének, és nem tudnám letenni őket, ha még egy sima osztályozótól is így izgulok és így elrontom.
Szóval csak leírtad miért céloztál meg gondolatban egy okj képzést magadnak felsőoktatás helyett. Szóval ne csapd be magadat (itt a kiírt kérdésedben lévőkre célzok!!)
Igenis a normális boldoguláshoz egy felsőfokú végzettség hozzásegít (nem azt mondom hogy senki sem boldogul diploma nélkül, de megkönnyíti az ember életét egy normális végzettség) ezt hiszem ez ha másként nem a tesóid példáján keresztül látod. Megijedtél csupán, hogy mi lesz veled, ere képtelen vagy és kreáltál hozzá egy elméletet.
Rossz hírem vagy vizsgázni okj képzésen is kell! Ott sem kevés az anyag, attól függetlenül, hogy a megszerezhető végzettség nem diploma.
Nem számolsz azzal, hogy az ember vizsgarutint szerez, azaz egyre kevésbé izgul egyre jobban tudja hogy mit és hogyan kell megtanulnia. Jó a vizsga helyzet stresszel jár, mindig izgulni fog aki vizsgázik, de valamit valamiért. Annyira nem lehet félni a vizsgázástól, hogy helyette az életét elrontsa.
Amit írtál hogy nagyszüleid tettek számodra félre pénzt, amit megkapsz amikor 18 elmúltál és szükséged lesz rá. Milyen összeg? Nem hiszem hogy arra gyűjtenek,hogy Angliában költsd el létfenntartásra. Elég homályosan fogalmaztál ezzel kapcsolatban, mert az összeget nem írtad, de szerintem neked saját lakásra vagy esküvődre gyűjtögetnek a nagyszüleid, mi nem azt jelenti hogyha kimész Angliába nem kapsz belőle néhány százezret hogy az első hónapokat túlvészeld és meg tudjál maradni kint mígnem lesz stabil fizetésed. (szerintem, mert én nem ismerek olyan nagyit aki azt mondja, hogy itt van 8-10 millió és hajrá Anglia ha nem jön valami miatt be akkor nem baj, majd hazajössz és akkor már nincs semmi amivel segíteni tudnánk téged)
Szóval tessék erőt venni magadon, normálisan továbbtanulni, ha tényleg annyira jók a képességeid csak a stressz helyzetet nehezen viseled és egyetem után dönteni hogy merre tovább. 45/N
Jó néhány év van a hátam mögött (nyugdíjas vagyok), így van némi élettapasztalatom. A koromnál fogva úgy adok tanácsot, mintha a fiamnak adnék! (Remélem ez nem zavar téged!)
Tökéletesen megértem a vágyaidat, hiszen mikor vágyakozzék az ember, ha nem ilyen fiatalon! Azonban érzem a szavaidból, hogy komolyan, felelősen gondolkozol és remélem, hogy átgondolod, amiről írok!
Az szép, hogy megtanultál spórolni és szükség esetén segítetted pénzzel az édesanyádat! (Azt viszont nem értem, hogy a felnőtt és jó állásban lévő testvéreid figyelmét hogyan kerülte el, hogy édesanyád segítségre szorul! Feltételezem, tudják, hogy az ő felsőfokú iskolázásukat is az anyukád fizette (édesapádról nem írtál, így én sem) és akkor sem lehetett könnyű a helyzete. Mint ahogy most sem az!
A tanulással kapcsolatban azt tudom mondani, hogy bár most „ifjonti hévvel” vetnéd bele magad a londoni nyüzsgésbe és valamilyen szinten meg is élnél, ha már találtál állást, viszont 5-10 éven belül biztosan nagyon megbánnád, hogy nem tanultál tovább! A szíved Londonba húz, de az eszed vigyen inkább a főiskolára! Ha megvan a diplomád, utána is kimehetsz Londonba és nagyobb eséllyel kereshetsz jobban fizető munkát, mint diploma nélkül.
Ha itthon maradsz, akkor pedig nagyobb esélyed lesz az elhelyezkedésre, mint az érettségivel. Nézd meg a neten, hogy mennyi a középfokúak átlagbére és mennyi a diplomásoké. Aztán gondold hozzá, hogy 65 évnél előbb te sem mész nyugdíjba. Gondold végig a különbséget munkában és jövedelemben és rá fogsz jönni, hogy most tényleg jobb választás a tanulás! A szakot pedig lehetőleg úgy válaszd, amilyen munkát örömmel végeznél az életed során. Ha szerencséd van, még diákként is kimehetsz (pl. ösztöndíjjal) Angliába. Szóval: sok sikert!
Szia!
Én is "hasonló" helyzetben vagyok. Mármint azon a téren, hogy én is boltvezető vagyok, holott ha lett volna bennem akarás, kitűnőre érettségizem és mehettem volna fősulira, egyetemre. A matematika veszettül ment, az iskolában megyei versenyekre jártam, nyertem is, csak ugye aztán a tizenéves fiúknak nem pont a tanuláson jár az esze, stb. Nem mentem tehát továbbtanulni, de végül is én egyáltalán nem bánom (ami persze nem jelenti, hogy te se tedd, mert lehet, hogy könnyebb úgy megélni). Angliába szeretnénk kimenni úgyszintén, bár 10000 font kezdő tőkével, amivel lényegesen könnyebb lenne. Abban tudok segíteni, hogy ahhoz, hogy a boltvezetőit elfogadják, Europass bizonyítványt kell kérni ott ahol levizsgáztál, angol nyelven, ami 5000 FT.
Köszi a válaszokat! :)
Kedves 6-os! Tudom, hogy OKJ-s képzésen is kell vizsgázni, de azért van különbség egy OKJ-s és egy egyetemi vizsga között (az ismerőseimen legalábbis ezt vettem észre).
Vizsgázni voltam már egy párszor, osztályozón 6x voltam, januárban megyek hetedszer, de nem izgulok kevésbé és nem rontok el emiatt kevesebb dolgot. Nem azért félek a vizsgáktól, mert "Úristen, erre tanulni kell(ett volna), most mi lesz", hanem mert tudom, hogy el fogom rontani (annak ellenére, hogy eleget tanulok). Kedves hatos, ha te tudod, hogy ezt hogy lehet leküzdeni, akkor légyszíves írd le, mert nagyon hasznos lenne. Egyébként pszichológushoz is járok (nem emiatt, de ez is szóba került), de nem sokat segített (igazából semennyit, pedig majdnem egy éve járok).
A pénzzel kapcsolatban annyit, hogy először direkt nem írtam le az összeget, mert soknak tartom (3.300.000), és nem akartam, hogy esetleg emiatt más választ írjon bárki. Nyilván nem egy dologra (ez esetben az utazásra) költeném az egészet, inkább tartalékolnám, a szüleim (szerencsére) korán megtanítottak bánni a pénzzel.
Kedves János! Nem zavar, sőt, talán így még jobban el tudom fogadni a komment tartalmát.
A nővéreim nem is tudtak arról, hogy anyuéknak nincs pénzük. Persze sejtették, mert apukám a szívrohama óta nem tud dolgozni, de nem gondolták, hogy ekkora a baj. A számlák fizetése eléggé elmaradt, és kb. 250.000 kellett nagyon sürgősen. Az a nap volt az egyetlen, amikor apukámat sírni láttam, innen tudtam, hogy nagy baj van. Az anyuból nehezen, de kiszedtem, hogy mi van, az öcsém is megtudta, így ketten összedobtuk a pénz nagy részét. Ha a nővéreim tudták volna, biztosan segítenek, de akkor az apu annyira szégyellte, hogy nem tudja ellátni a családot, hogy nem mondta el nekik, csak utólag.
Köszönöm a tanácsot, utána fogok nézni, remélem, hogy találok olyan szakot, ami tetszik.
Külön köszönet azért, mert ez volt az a válasz, ami (remélem) végleg meggyőzött arról, hogy érdemes megoldást találni arra, hogy ne az izgulás miatt rontsam el a vizsgákat. Ezzel (nem szorosan, de) kapcsolatban lenne egy kérdésem: Ha ezt nem sikerül az érettségi előtt megoldanom, és rosszul sikerül, van rá mód, hogy letegyem még egyszer? Ha igen, akkor az továbbtanulás szempontjából nem ér kevesebbet (kevesebb pontot), mint az első érettségi?
Nekem igazából a nyelvtan, az irodalom és az angol megy jól (a német is, de azt nem szeretem, és abból még nem igazán megy a szóbeli beszéd, csak az írásban fogalmazás és a nyelvtan), nem tudom, hogy ezekkel mit lehetne kezdeni. Érdemes elmenni tanácsadóhoz, vagy csak időpocsékolás?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!