Itt, Magyarországon szeretnék orvosira menni. Mikor mehetek ki leghamarabb külföldre?

Akkor elárulok neked vmit:

Az emberek 90%-a hivatástudatból kezdi el. 18 évesen ott van az ember seggén a tojáshéj, anyuci meg apuci tartja el, azt se tudja mennyi különbség van 90 ezer forint meg 180 ezer forint között. Csak a szíve alapján választ, hogy mi az, amit szeretne csinálni.

Nagyon kevés ember van, aki azért megy orvosnak, mert ott majd jól keres. Az is jellemzően fogásznak megy, nem ált. orvosnak.

Aztán mikor 6 évig szív az egyetemen, közben anyuék pénzén él természetesen, mert ha normálisan akarja csinálni az egyetemet, és nem kettesekkel vergődni, akkor nem tud mellette dolgozni. Közben iszonyat mennyiségű pénzt költ el (vagyis költenek a szülei) a sulira, mert bizony az orvosi könyvek kegyetlenül drágák. Csak első évben röpke 100 ezer forintot fizettem úgy, hogy nem vettem meg mindent, és egy részét nem eredetiben vettem meg. Egy fonendoszkóp röpke 25 ezer, még a köpenyt is magunknak kell venni, mert nem kapunk mindenhol.

Minden nyáron 1 hónapot dolgozunk (1 hónap vizsgaidőszak, szóval 1 kemény hónap marad a nyárból), természetesen teljesen ingyen. Még a a bérletet se fizeti ki senki, amivel az ember bejár dolgozni.

Szóval ott van az ember 24 évesen, végzés előtt, rájön, hogy semmi spórolt pénze (hisz miből?), a szüleit viszont kegyetlenül lehúzta 6 évig.

Talán nem meglepő, hogy nem 120 ezer forinttal szeretne nekikezdeni az életnek 24 évesen.

Nem kellene azt hinni, hogy az orvosok mártírok, mert nem azok. A gyógyítás nem egyenlő azzal, hogy feláldozzuk magunkat a "népért".

És tudod, ha valakinek van lehetősége esetleg kimenni külföldre a tanulmányai alatt, igen hamar meglátja, hogy máshol kicsit máshogy mennek a dolgok. És nem csak arról van szó, hogy pl. pénzt kap a gyakorlatért, hanem arról is, hogy van elég eszköz, nem kell havi 15-öt ügyelni, a szakorvosoknak érdekükben áll valamit tanítani, így nem a nővérmelót kell csinálni.

Képzeld el, mindenkiben megvan a hivatástudat, csak elég hamar elszáll, mikor az ember esetleg szeretne családot, gyereket még 35 éves kora előtt, és semmi esélyt nem lát rá.

De majd talán rájönnek erre az emberek is, mikor nem lesz orvos, aki kivegye a vakbelük. Jah, és elhiheted, nem a leghülyébbek mennek külföldre. Mert csak az jut ki, aki egyrészt képes arra, hogy egy idegen nyelvet normálisan elsajátítson, meg van némi sütnivalója is, mert lehet, hogy kettesekkel nem fogják felvenni.

Szóval majd marad az, aki hülye volt ahhoz, hogy máshol érvényesüljön, meg néhány mártír. Aztán majd lehet sírni:)

Értem, ez nagyon szép. Ebben az esetben önköltséges képzésre kell menni, ugyanis a néptől sem túl nemes dolog elvárni, hogy a Te privát passzióidat finanszírozza. Bizony, a közoktatás azért létezik, és azért ingyenes, hogy az ország profitáljon belőle.

Azt meg, hogy most megengedhetitek-e magatoknak az egyetemet, érdemes előre átgondolni.

18 éves korban nem hinném hogy el lehet várni, hogy tisztában legyetek azzal, mi az a hivatástudat. Például hogy ha hivatástudatból választasz egy pályát, és oda is való vagy, akkor nem "szívásnak" fogod fel.

Mint mondottam, ha összeszámoljuk, amit anyám meg apám befizetett, akkor bőven kijön belőle a taníttatásom.

A másik dolog pedig: Én szeretem/szerettem az egyetemet, sosem bántam meg, nem szoktam állandóan arról panaszkodni, hogy milyen nehéz. De tény, hogy vannak kemény vizsgaidőszakok, amikkel bizony meg kell szenvedni.

Érdekes módon azokat nem cseszteti senki, aki elmegy vmi semmire se jó szakra, aztán baromira nem abban a szakmában dolgozik. Azért minek is "fizettünk"? Nem értem, miért csak az orvosok szúrják ennyire az emberek szemét. Ha a pincér meg a szakács külföldre megy, az senkit se zavar, de ha a szemét orvos...

Még egyszer mondom: nem kell mártírnak nézni az orvosokat. Ha mártír szeretnék lenni, akkor elmennék Afrikába, és ténykednék ott.

Normális munkát szeretnék végezni normális fizetésért. Ennyi.

Nem mellékesen talán az ellátás színvonala is javulna valamennyit, ha nem kellene a számlák miatt aggódni, meg ügyelet után félkómásan ismét dolgozni menni.

De egyébként nagyon szívesen elvégzem én ingyen is a munkát, ha a boltban ingyen adják majd a kenyeret, kapok ingyen villanyt, gázt...

Az egyetlen dolog, amiért még nem omlott össze az eü az az, hogy ez egy hivatás és nem csak munka. Mert akármilyen szarul is mennek a dolgok, mindig lesz olyan, aki még a szart is összekaparja, hivatástudatból.

" ami mélyen tisztelt személyednek nem tetszik, súlyos betegséget kívánsz neki, és azt, hogy meggyógyulni se legyen esélye? Hmm? :)"

Másold be kérlek, mert sehol sem találom.

""De majd talán rájönnek erre az emberek is, mikor nem lesz orvos, aki kivegye a vakbelük. Jah, és elhiheted, nem a leghülyébbek mennek külföldre. Mert csak az jut ki, aki egyrészt képes arra, hogy egy idegen nyelvet normálisan elsajátítson, meg van némi sütnivalója is, mert lehet, hogy kettesekkel nem fogják felvenni.

Szóval majd marad az, aki hülye volt ahhoz, hogy máshol érvényesüljön, meg néhány mártír. Aztán majd lehet sírni:)"

Itt szíveskedtél. Szóval kijön belőle a taníttatásod... remek. Megkérdezhetem, úgy hozzávetőlegesen mennyit keresnek a szüleid? Csak mert ha lazán kijön belőle a fogantatásodtól kezdve a terhesgondozástól az egyetemig minden, + a szüleid összes költsége, akkor nem hinném, hogy pont az egyetemnek kellene gondot jelentenie. :)

Arról nem én tehetek, hogy nem tudsz szöveget értelmezni.

Megpróbálom éreztetni a különbséget két dolog között:

1. "Remélem begyullad a vakbeled, és nem lesz senki, aki kivegye!"

2. Majd ha véletlen úgy jár az ország, hogy az összes orvos külföldön lesz, az itteni betegeket meg majd nem tudja ellátni senki, akkor kicsit késő lesz siránkozni.

Remélem így világos.

A pénzzel meg az adókkal kapcsolatban meg:

Akkor ha mondjuk egész életemben nem lesz egy darab műtétem se, a szomszédomnak meg neadjisten kemóra kell járnia (azért mondom éppen ezt, mert kellően drága, még mielőtt azt gondolnád, hogy rákot kívánok neki...), akkor majd kezdjek el hőbörögni, hogy "de az az én adóm!!!"?

Tényleg nem értem miért ennyire az orvosokra vagy kihegyezve. Az nem szúrja a csőröd, ha a szakmunkás kimegy? Annak még a tandíjat se kell visszafizetni.

Itt nem én vagyok az, aki nem tud szöveget értelmezni. Javaslom, gyere tisztába a saját érzéseiddel, ez később sokat fog segíteni. Mindenben.

A szakmunkásképzés költsége nagyságrendileg smafu egy orvoshoz képest, talán ezért. A kockázatközösséget nem érdemes ide keverni, chemora általában nem önszántából jár az ember, te meg az összes körülmény ismeretében döntesz úgy, ahogy. Persze jogod van hozzá, ezt senki nem vonja kétségbe. Csak buksisimit ne várj érte. :)