Csak nekem van elegem már ebből? (Nagy szöveg lent)

Bocs, hogy beleszólok, de ezzel a szöveggel kicsit te is hasonlónak tűnsz. Megmondom neked, hogy lényegében nincs különbség gimnázium és szakközépiskola között. Mindenki olyan ember lesz, amilyen társaságba kerül. Én most vagyok végzős, általánosban a legjobbak között voltam, így bekerültem a város legtöbbet követelő gimnáziumába. Ehhez képest a legtöbb osztálytársam olyan szinten van - tudásilag és emberileg is - amilyet általában a szakiskolák gyűjtőosztályában látni. Van olyan régi osztálytársam, aki egy egyszerű szakközépbe került, mert általánosban nagyon rossz tanuló volt, most mégis sokkal normálisabb ember és a jegyei is jobbak, mint az, aki kitűnővel gimnáziumba került.

Amiről te írsz, azt általában azért gondolják így, mert gimnáziumba legtöbb esetben az megy, aki olyan jó tanuló, a többi, akit nem érdekel az egész, az meg megelégszik az alacsonyabb szintűvel is. És általában a legtöbb ilyen nem változik, és később sem érdekli a tanulás. Kevés olyan van például, aki orvosi egyetemre akar kerülni, ezért egészségügyi szakközépbe megy, általában ilyen tervekkel is a gimnáziumot választják, mert az magasabb szintű végzettségnek tűnik. De ez az egész, hogy kiből mi lesz később, a középiskola ideje alatt válik el, függetlenül az iskolától. Sok gimnáziumba kerülő ugyanolyan lesz később, mint a szakiskolások. Általánosban én is azt hittem, hogy itt majd normális emberek közé kerülök, aztán 4 év után kiderült, hogy nem sokkal jobb a helyzet, mint bármelyik szakközépben.

Kedves kérdező, a gimnázium és a szakközép másra való. A gimi azoknak jó, akik még nem döntötték el, hogy mit kezdenek az életükkel, ugyanis egy erős gimnázium nagyjából minden fontos tárgyból képes olyan tudást adni, hogy bárhol tovább tudsz vele tanulni.

A szakközép azoknak jó, akik tudják, hogy mik akarnak lenni, konkrét elképzeléseik vannak, ugyanis a szakközép komolyabban foglalkozik egy adott témával, az érettségi mellé ad egy szakmát, viszont összességében a nem szakmához kötődő tárgyakból egy gimnáziumnál gyengébb színvonalat képvisel, nemes egyszerűséggel azért, mert kevesebb az óraszám.

Mondok egy példát, én egy nagyon erős gimnáziumból mentem orvosira, röhögve tettem le ötösre az érettségit minden tárgyból, de viszonylag sok időm ment el olyan számomra teljesen haszontalan tárgyak tanulására gimi alatt, mint történelem, vagy például filozófia. Van olyan évfolyamtársam egyetemen, aki EÜ szakközépből jött, ő is viszonylag könnyen bekerült, hiszen pont erre a területre volt kihegyezve az iskolája. Van viszont olyan ismerősöm aki közgazdasági szakközépbe járt, és a csumpi egy év kémiájával, és egy év biológiájával, nehezebb lett volna neki sokkal bekerülnie hozzánk. Viszont annak aki mondjuk tudja, hogy ő nem akar egyetemre menni szintén nem éri meg a gimi, pont a rengeteg felesleges hülyeség miatt.

A probléma csupán ott van, hogy manapság presztízs gimibe majd pedig onnan egyetemre menni, tök mindegy, hogy milyen szakra, csak legyen meg a diploma (amivel jó eséllyel kitörölheti az illető a seggét). Ennek következtében viszont egy csomó értelmes embertől esnek el a szakiskolák és szakközepek, és sokszor azok az emberek kerülnek oda akiket máshova nem vettek fel. Persze vannak nagyon színvonalas szakközepek is, de egyre kevesebb, pont a diákok felhígulása miatt.

Egyébként szerintem a probléma ott gyökeredzik, hogy manapság a szakmáknak nincs becsülete, pedig szerintem ezerszer több értéket teremt egy szakács, mint egy csumpi szabadbölcsész, vagy kommédiás, vagy a hatmilliomodik anglisztikás bölcsész. A diploma, a diploma, a diploma az isten, még akkor is, ha mindenki tudja, hogy a diplomáknak egy jelentős része SEMMIT nem ér.

Nincs kedvem elolvasni minden hozzászólást perpill.

De én Gépész szakközépbe jártam, és tényleg nem egyszerü onnan egyetemre menni.

Habár én 390 pontot összeszedtem az érettségivel+nyelvvizsga tehát elég jó egyetemre megyek (reméljük) abban azért volt önerő elég nagy %-ban.

Gimiből jóval könnyebb egyetemre menni.