Depresszió elég indok a magántanulói jogviszony létesítésére?
17 éves vagyok, két évvel ezelőtt diagnosztizáltak nálam depressziót. Ez a betegség gyermekkoromban kezdődött, elmúlt, majd környezeti hatások miatt megint kiújult. Elég okos vagyok, óvodás korom óta messze túlteljesítem a kortársaimat, ezért nem lennének gondjaim az otthoni tanulással. Az iskolai rendszert, az ottani embereket ellenben nem viselem el - pocsékak az eredményeim, a betegségem miatt dekoncentrált vagyok, nem érdekel semmi, utálok bejárni, gyakran meg sem teszem, amikor nem bírok reggel felkelni. Nem nevetgélek és trécselek a tanárok óráján, nem zavarom őket, de néhányuk pedagógus létére borzalmasan sértő, bántó, megalázó dolgokat vág a fejemhez anélkül, hogy elgondolkodna rajta, talán baj van és nem a lustaság meg a trehányság az alaptermészetem. Maga a gondolat, hogy OTT kell lennem, teljesen elkedvetlenít, deprimál, bár akinek volt tapasztalata ilyen hangulatzavarral, az biztosan tudja, ezek a szavak milyen szegényesen írják le azt, amit ilyenkor érez az ember (illetve amit nem érez).
Nem vagyok antiszociális. Jól kijövök bárkivel, de jelenleg nincs erőm a kapcsolatokhoz és ezt a "barátaim" magukra veszik, megsértődnek miatta, kibeszélnek... Holott nekem egyre javul az állapotom, már nem áll szándékomban kiszállni, de szeretnék magamnak egy kis szünetet, hogy összeszedjem magam. Ez olyan fair lenne! A tankötelezettséggel járó bejárás és egyéb teendők miatt viszont állandóan szétcsúszok, a tanáraimnak, az osztálynak is gondot jelentek, amit állandóan éreztetnek. Szeretnék itthon, nyugodtan teremteni egy rendszert magamnak, amiben megerősödhetek, mert ahhoz egészséges psziché és lélek kell, hogy mialatt öntik az ember nyakába a kakit, ő csakazértis megrázza magát és hősiesen kimásszon a kupac alól. Minden vágyam, hogy meggyógyítsam magam, de ebben az oktatási rendszer és a környezetem szinte egyáltalán nem segít. Időt szeretnék. Szerintetek meg tudnám ezt beszélni anyámmal? Úgy tudom, minden szülőnek joga van hozzá, hogy magán úton taníttassa a gyerekét. Meg lehet ezt oldani ilyenkor, év közben?
Szerintem ha ezt elmondod neki akkor megérti és tiszteletben tartja, hogy neked tényleg szükséged van erre. Próbáld meg.
16 éves korig vagy tankötelezett.
Hogy ilyenkor tudsz-e váltani... hát... fogalmam sincs. Azt tudom, hogy iskolát tudsz váltani, szóval lehet, hogy magántanuló is tudsz lenni.
Köszönöm a válaszokat!
Mivel tanulói jogviszonyban állok egy közoktatási intézménnyel, ezért 18. életévemig vagyok tankötelezett.
Azt olvastam mindenhol, hogy nincs szükség külön indoklásra, mert tényleg mindenkinek állampolgári joga a gyermekét otthon taníttatni. Például a valaki nagyon konzervatív (mondjuk ortodox), és kifogásolja az evolúcióelméletet, a szexuális témákat, akkor emiatt is lehet magántanuló a gyereke.
Nem szeretnék szakvéleményt mutatni, mert az osztályfőnökömtől valószínűleg mindenki megtudná. Ebben az évben nem tudtunk kifizetni egy iskolai tábort, mire ő kiállt az egész osztály elé azzal, hogy "xy-éknak nincs pénzük, dobjunk össze neki fejenként 200 forintot, hogy tudjon jönni velünk táborozni!" Ami azért elég megalázó, ha belegondoltok. Ráadásul meg sem kérdezett előtte, hogy szeretném-e, ha merő jószándékból ilyen nyíltan koldulna nekem? Ezek után érthetitek, miért nem szeretném rábízni az állapotommal kapcsolatos információkat.
Kedves 4. válaszoló!
Nekem is az adja a legtöbb nehézséget, hogy megpróbáljam eljátszani, mennyire rendben van minden. Az iskolával is csak annyi a gondom, hogy ott látványosan nem tolerálják, amikor nem vagyok annyira vidám, önfeledt, vagy bármi egyéb, aminek ennyi idősen szerintük lennem kellene. Megpróbálok jó képet vágni a dolgokhoz, de néha még a beszéd is nehezemre esik! Az emberek viszont nagyon elutasítóak lesznek, amint megérzik, hogy rossz a kedvem, pedig ez nem ellenük irányul és az áll tőlem a legtávolabb, hogy sajnáltassam magam. Az osztálytársaimat még meg is értem, bár nem könnyebb ettől elfogadni a dolgot, de ők is kamaszok, egész biztos, hogy rengeteg olyan gondjuk akad, mint nekem, vagy ne adj' isten, durvábbak. A tanáraim reakciója viszont néha tényleg nagyon... a lelkembe tipor. Eleve nem nagyon foglalkoznak velünk, de mégsem ezt várnám.
4. vagyok!
Ilyen állapotban biztosan nem segít, ha akikkel szinte a napjaidat éled reggeltől délutánig, nem fogadják megértően a viselkedésed, esetleg még rá is tesznek egy lapáttal, és mindezt a tudtukon kívül, mert gondolom nem sokan tudják, az ilyesmit nem kürtöli világgá az ember. Ha gondolod írj privát üzenetet, kérdezz nyugodtan, hátha tudok tanácsot adni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!