Egyes szülők miért érzik azt, hogy leb*szni, bántani, jótól eltiltani kell a gyereküket, ha 1est vagy 2est kapnak középiskolában, úgy, hogy már elmúltak 18 évesek?

Nem mondanám, hogy szerintem az eltiltás/szobafogás stb. a megfelelő nevelési módszer, de azért az sem oké, ha a szülő le sem szarja a gyerek tanulmányait azért, mert elmúlt 18.

Azért hagy legyen már némi beleszólása a szülőnek, ha már ő tartja el a gyereket. Arról nem is beszélve, ha egy utolsó tróger bukdácsoló farokjancsi lesz a gyerekből, akkor kb. élete végéig a szülei vérét fogja szívni ugyebár.

Bár mellékesen megjegyzem, hogy 18 éves korra már igazán benőhetne az ember feje lágya.

Hát én alapból nem tartom szerencsésnek a jegyek miatti jutalmazást/büntetést korábban sem, meg kell tanítani a gyereknek, hogy magának tanul. De ezt értse meg, nem hiszem, hogy ha egy 18 éves csak bukdácsol a suliban, lesz.rja a tanulást, akkor a szülőnek mosolyognia kéne, mert hogy "ő már felnőtt", nincs hozzá köze. Ezzel nem azt mondom, hogy eltiltással kell büntetni, de valahogy meg kell értetni vele, hogy ha el akarja szúrni az életét, azt lehet, de ne a szülői házban. Mert vannak kötelességei, azokért illene felelősséget vállalni, különben távol áll a felnőttől, hiába akárhány éves, és egy gyereknek meg a szülei mondják meg, mit csináljon. Ha nem akar tanulni, oké, tessék munkát keresni és dolgozni, vagy elmenni szakmát tanulni, de a semmittevést és bukdácsolást miért kéne tolerálnia a szülőnek?

Jó, az más helyzet, amikor az amúgy normálisan tanuló gyerek hoz egy-két rossz jegyet, vagy az érettségi tárgyaira koncentrál és a többiből rosszabb, akkor nyilván nem jogos az egész.