Helyes volt-e annak a tanárnőnek a cselekedete, aki az egyik verekedős diákját úgy büntette, hogy az iskolatársait buzdította, hogy verjék meg a verekedőst, hogy érezze milyen kiszolgáltatott helyzetben lenni, milyen érzés, ha őt verik meg?

Nem volt, bár van olyan hülyegyerek akinek a verés az segít abban, hogy leállítsa magát, és hamár a tanár nem üthet, akkor állítsák le saját társai. Namost buzdítani nem szép.

De ha azt hiszitek egy tanárnak csak ennyi a dolga, és csak verik a faxukat és a pinájukat nyáron nyaralnak, felveszik a jó lóvét és ennyi, tévedtek. Kemény ez hídjétek el, én egy évet bírtam egy gimiben.

Az amiről írsz az tényleg igen nagy baj a sulikban, hogy sok gyerek még meg is betegszik az évek alatt, az ilyen emlékek olyan sok sérelmet gyűjtenek össze a lélekben, hogy a gyerekből később aztán szorongó felnőtt lesz, nem tudja tehetségét kibontakoztatni, a karrierje sem sikerül úgy, mint ahogy egy bizalomteli légkörben felnevelkedett gyereké. Az biztos, hogy az ilyen rejtve maradó bántalmazások időzített bombaként ketyegnek, és nemcsak emberileg, hanem gazdaságilag is óriási kárt okoznak, egyénnek, családnak, sőt gazdaságilag az országnak is.

Az lehet a legnagyobb baj, hogy sokan nyilván már el se merik mondani a gondjaikat, és a kegyetlenségek egy része titokban marad.

Az a baj hogy nem vagyok hozzáértő, nem tudom mi lenne a jó megoldás. Az ijesztő, hogy sokszor a nyilvánvaló kegyetlenkedések esetén sem lehet zéró toleranciával beavatkozni, azonnal véget vetni alapból a bántalmazásoknak (márpedig ezt kéne, ha nem akarjuk, hogy a gyerekek megbetegedjenek az állandó szorongástól). De persze azt sem szeretném, ha valami kóklerek elkezdenék szakmai hozzáértés nélkül kampányszerűen üldözni a problémás gyerekeket, ez magyar viszonyok közt biztos valami szegényellenes hajtóvadászattá fajulna el, ahol egy csomó csalás is lenne.

A cikkből nem tudtam kivenni, hogy mi történt pontosan. Az a lényeg, hogy a tanárnő csak bátorságra buzdította-e a gyerekeket, vagy pedig konkrétan jelen volt-e valami lincselésszerű megveretésnél, ahol közvetlenül buzdította-e őket. Ha az utóbbi lenne igaz, az azért problémás dolog.

A bántalmazások, főleg a kifejezett kegyetlenkedések azonban valóban kategorikus beavatkozást igényelnek. Ami meg a megelőzést illeti, állítólag a szakértőknek vannak jó ötleteik, hogy mit is kellene csinálni, hogyan lehetne hatékonyan megelőzni az iskolai erőszakot. Gondolom valami olyan légkör megteremtéséről van szó, ahol könnyebben megnyílnak a gyerekek, kevesebb dolog marad titokban, meg ahol több lehetőséget látnak maguk előtt.

Az ilyennek soha nincs helye.

Az erőszak erőszakot szül.

Egy ilyen dolog utána nyitott lehetőséget adna annak, hogy bárki bárkivel lehet erőszakos.

Önbíráskodás nem megoldás.

Ha egy tanárnak nincs más a tarsolyában, akkor váltson pályát.