Tényleg nem is számít pályaválasztásnál, hogy mit szeretsz?

A legpiacképtelenebbeket fel kellene adni, ez tény, tiszta sor.

Viszont a kevesebb jövedelmet ígérőket, meg a nem lehetetlen, de nem is könnyű elhelyezkedni típusúakat is?

Sokan mondják, hogy az álmokat nem lehet valóra váltani, hogy nem fontos, szereted-e, amit csinálsz, csak menjen. Ne éljünk álomvilágban, mert munkanélküliek leszünk.

Sokan bunkón leszólják az optimizmust, bunkón leszólják azt, aki szerint az álmokért mindent meg kell tenni.

Közben pedig szerintem a hobbi 18-20 éves korig van, csak úgy, létfenntartásért. Onnantól a hobbinak kell élni, hivatásszerűen űzni, kiteljesíteni, nem magadat, HANEM AZ EMBERISÉGET SZOLGÁLNI VELE!!!

Felnőttként időd se lesz rá, MEG SEMMI ÉRTELME NEM LESZ!!

Meg hát jó lenne egyetemi szinten tanulni a hobbi tárgyát, szerintem.

Én heti fél órában is nehezen bírom lelkileg, hogy azt csináljam, amit nem szeretek.

Mégis pályaválasztáskor azt kell nézni, hogy mivel tudsz 101% biztosan elhelyezkedni és lesz 200E a jövedelmed már pályakezdőként?