Most akkor mi a büfészak, aminél az oktatás nulla, vagy amivel nem lehet elhelyezkedni?

Én meg azt tenném hozzá, hogy rengeteg félreértés gyanánt kezdik a szakokat büfészakozni. Ilyen például a jogász szak. Azért van sok a jogászokból, mert viszonylag alacsony a tandíj rá, viszont az igazán jó szakemberekből egyáltalán nincs sok. És van kereslet rá. Mielőtt bárki jönne ezt megcáfolni, hadd áruljam el, hogy nővérem jogász, egyelőre szakvizsgával nem rendelkezik, mert ahhoz kell 3 éves munkaviszony, ami meglett neki, de időközben szült egy babát. Elárulom nektek, 2 hónapig nem volt munkanélküli és nagyszerű helyet talált magának előbb a kárpótlási részlegen, majd a NAV-nál (ahova tárt karokkal várják vissza). Tény, hogy nem a legizgalmasabb munkakör az övé, de mindenképpen jogi végzettséget követel. Aki jogászként nem talál munkát az vagy rossz helyen keres, vagy túl finnyás. Sajnos sokan hiszik azt, hogy kijönnek az egyetemről azt a magán ügyvédi iroda már készen várja. És itt az öreg hiba.

A bölcsész szakokat meg véletlenül sem kéne egy kalap alá venni. Olasz tanárom is bölcsész, egy cégnél fordító tolmács, plusz külön tanít. Elég jól mehet neki, mert azért nem reggeltől késő estig dolgozik folyamatosan, de azért a jó autó, lakás, rendszeres külföldi utak adottak. A nő nincs 30 éves. Most azért mert van 3-4 humbug bölcsész szak, nem kéne az összeset egy kalap alá venni.

Egy orvostanhallgató.

"Nem hiszem el, hogy mindenkit csak a kommunikáció, a bölcsészet, a jog, a média stb. érdekelne!"

Úgy beszélsz, mintha az összes fiatal CSAK EZEKRE a szakokra menne.

Ne zavartasd magad, hogy sokan mennek az orvosira. És jó hogy hiány van belőlük. Minek maradnának az országba? Hogy 90 ezer forintért robotoljanak? Tény hogy kapnának munkát, de azért 1 évtized kőkemény tanulás után ki a p.csa maradna itt szívesen ennyi pénzért?

Lemerném fogadni, hogy te még a felsőoktatás közelében sem jártál, hogy ilyeneket mondasz. Nem is tudod némelyik szakon mit kell elszenvedni, hogy valaki eljusson a diplomáig.

És gőzöm sincs miféle munkád van, de lemerném fogadni nem állambácsi döntötte el, hogy te akkor ott fogsz dolgozni. Mert az állításod szerint mindenkinek így kéne tennie. XY hiányszak, akkor mindenki mennyen oda. Ha érdekli ha nem. Szenvedje végig a 3-5 évet a felsőoktatásban mert némelyik hülye szerint arra van most szükség. Mintha bábuk lennének.

Sosem értettem, miért baj, ha egy iskola vagy egy szak könnyebb.

Büfészakra járok egy híresen könnyű iskolába.

A kar egyik szakja csak itt indul, lelkes, a szakmájukban nagyon otthon levő tanárokkal. Aki nem szereti a szakmát, az a hallgató lemorzsolódik.

Az én szakom sok helyen indul, és szerintem ezért hátrány, hogy itt könnyű. De csak ezért.

Mondják sokan, hogy az egyetem alapozás csak, és a munkahelyeden tanulod meg a lényeget. Akkor meg?

Mellesleg ha van szabadidőd a tanuláson kívül is, akkor tudsz a szakmáddal kapcsolatos szervezetnél önkénteskedni, tudsz TDK-zni, szakkollégiumban részt venni, érdeklődésedet felkeltett dolgoknak utánaolvasni stb. Mert ugyan van heti 4 zh, de azokra emberi mennyiségű tanulással fel lehet készülni, és emberi mennyiségű beadandó van. Ezeken felül marad időd élni és/vagy a szakmáddal foglalkozni, hogy azt jobban megismerd.

Persze, manapság minden h.lye bejut egyetemre, főleg műszakira, ahol van szak, ahol a BME-n kívül mindenütt 240 a ponthatár. Értem én, hogy szórni kell, de 100-ból 1-5 ember végez időben, az nem normális szerintem! Nem hiszem el, hogy szakonként és évfolyamonként csak ennyi ember érdemes a diplomára!!

Persze, hogy az orvosi nehéz, mert embereket gyógyítanak. Az állatorvosi is, mert ők ""csak"" állatokat, de azért az is fontos és összetett. Persze, hogy a gépészmérnöki nehéz, és ott is felelősség van a vállukon, és bizonyos esetekben emberéletek múlnak a tervezett gépeken.

De szerintem az az emberi, ha egy kisebb felelősségű, természetéből eredően nem ennyire bonyolult szakon nem csúszik majdnem mindenki. És ETTŐL még lehet létjogosultsága a szaknak.

Mi értelme annak, ha a matektanárok nem tudnak magyarázni, hadarnak, esetenként beszólnak a hallgatóknak, majd olyan zh-t állítanak össze, hogy kétrét áll mindenki füle, és egyszerű deriválásból, integrálásból kb mindenki bukik?

Mi értelme az egész periódusos rendszer minden elemének minden tulajdonságát bemagoltatni és számonkérni?

Kikérem magamnak, hogy valaki azt állítsa rólam, hogy én rosszabb szakember leszek azért, mert a tanáraimnak emberi elvárásaik vannak, és ha nem vagyok nagyon lusta és nagyon szerencsétlen se vagyok, akkor a tárgyak nagy része elsőre sikerül!!!!!

Úgyhogy kérem szépen, hogy maradjunk annyiban, hogy büfészak az, amelyik túlképzéses, amelyikből annyi ember van, hogy az utcán nem lehet mozdulni tőlük, elhelyezkedni főleg.

Viszont kikérem magamnak, hogy akár leh.lyézzenek, amiért ilyen szakot választottam. És a barátaim nevében is! Az egyetemek a szép oldalát mutatják be a dolgoknak, a családban, ismerettségi körben nem biztos, hogy van ilyen szakember, a fórumokon nem tudni, kinek lehet hinni, a felmérések nem konkrétak (én a saját szakomról nem olvasok semmit bennük). A tanárok sokszor azért mondják, hogy el fogunk vele helyezkedni, mert maguk is bizakodnak, igen, akár naivan.

Ha valaki szeretne tisztességes "polgári" életszínvonalon élni, akkor kénytelen kompromisszumokat kötni.

Ahhoz, hogy ki legyen fizetve a rezsi és hó végén még maradjon is, piacképes szakmát kell választani.

Sajnos ez sokszor lemondással jár. Ha engem a görög filozófia és a művészettörténet érdekel, egy vidéki kisvárosban simán éhen halok a tudományommal.

Lehet, hogy olyan munkával keresem a kenyerem, ami nem éppen a szívem csücske, de megkeresek annyi pénzt, hogy a szabadidőmben azzal foglalkozhatok ami igazán érdekel.

Kevés embernek adatik meg, hogy az legyen a szakmája ami hobbija és ráadásul anyagilag is megérje csinálni.