Ez egy hülyeség, de adnátok tanácsot? (lent) Hosszú, de tanácsot kérnék.

Sziasztok.Előre mondom,lehet néha már nagyon nagy baromságnak fog tűnni,de leírom mivel kéne tanács és vélemény.

Én alapból humán beállítottságú vagyok,de mostani évben nagyon megszerettem a fizikát.És ez folyamatosan alakult ki,viszont lenne pár dolog:Rájöttem hogy a fizika nagyon érdekes,és szívesen foglalkoznék vele szabadidőmbe,de nem akarok vele sehol elhelyezkedni.Na de itt jön a lényeg:nemcsak hogy szeretem,de néha nem tudok órán nyugton lenni,mert vagy azért mert annyira érdekel és, már szinte ott tartok hogy csodálom a fizikát,pedig csak egy tantárgy,de mintha valami tisztelet lenne bennem.A másik meg,mikor olyan vagyok mint valami szerelmes,mert ha itthon valaki megemlíti a fizikát,néha már mosolygok,órán nem tudok nyugton lenni,azt se tudom merjek-e ilyen pofák meg mosolyok közepette a tanárra nézni,közben néha a kezemet birizgélem mert nyugtalan vagyok,hogy most mit gondolnak rólam.Szerintem azt hihetik hogy a tanárba zúgtam bele.Az osztálytársaim engem néznek fizikaórán.Gondolom látszik rajtam valamennyire.

A fizikáról már verseket is írtam.

Tudom hogy nagyon hosszú és hülyeség,de attól tartok néha hogy ez nem normális:(

Vélemények?Lehet ez túlzott szeretet/csodálat egy tantárgy iránt,vagy már sok?Esetleg menjek orvoshoz?