Hol tudnék kapcsolatba lépni rossz szakot választókkal?

én ilyen vagyok

most érettségizek újra májusba

Egy csónakban evezünk, annyi kivétellel, hogy rajtam nincs családi nyomás. Totál más szakra fogok menni, de már csak 1 évem van hátra, szóval elvégzem, de közben kijavítom az érettségimet, teszek két emeltet is, és megyek egy teljesen más szakirányba. :D Ilyen az élet, na meg az ország. Nem lehet tudni, hogy 5 év múlva éppen kikre lesz szükség. Főleg nem ebben az országban. Itt lassan már senkire. :/ :) Kicsit túlzás, de van benne némi igazság.

A döntés viszont mindig a kezünkben van, hogy alkalmazkodunk, és nagy nehezen, de elhelyezkedünk egy számunkra nem kívánatos munkahelyen, valószínűleg nem is a vágyainknak megfelelő fizetéssel, VAGY; megpróbáljuk úgy alakítani a körülményeket, hogy, ugyancsak alkalmazkodva a piaci igényekhez, olyan továbbtanulási lehetőség után nézünk, amivel később már tuti befutók leszünk.

Én így teszek. Rengeteg akadály van az életben, és ezzel csak még többet teremtenél magadnak, de ha azokat legyőzted, akkor ott a cél, ami akár életcél is lehet. Ha azt sikerül elérned, akkor hidd el, annál jobb érzés nem lesz.

Légy bátor! Ülj le a családdal, és beszéld meg velük, hogy mi a helyzet.

Sok sikert!

2. hozzászóló vagyok megint:

Hogy lehet megtalálni, hogy mi a hivatásunk? Mit szeretsz csinálni? Mi az érdeklődési köröd? Képzeld el, hogy milyen munkát végeznél szívesen. A felvi.hu-n van is egy ehhez hozzá segítő oldal.

[link]

Nekem újra be kellett regisztrálni, mert már elfelejtettem a régi infókat, de ez az önismereti teszt kihozza, hogy elsősorban milyen munkát vagy képes elvégezni, valamint, hogy mihez lenne egyáltalán kedved.

Én érettségi után beiratkoztam egy egyetemre, ami nem nekem való volt. Az első félév után már egészen rosszul éreztem magam, depresszió kerülgetett. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ebből nem lesz semmi jó, elmentem passzív félévre. Az így nyert idő alatt megcsináltam egy fél éves OKJ képzést, majd kiiratkoztam az egyetemről. Utána egy két éves OKJ jött, ami már tényleg arról szolt amit annak idején csinálni akartam.

Ez nagyjából hét éve volt. Állítólag az ember hét évente változik. Azt nem tudom, hogy ez igaz-e, de az biztos, hogy most májusban fogok újra érettségizni és felsőoktatásra felvételizni. Az irány gyökeresen más lesz, mint amit eddig csináltam. Most ezt érzem a helyes útnak. Bedolgozott szakmámba meg bármikor visszatérhetek.

Egy dolgot tudok ajánlani, úgy válasszál, hogy ne zárd el magad elől a későbbi lehetőségeket.

Véletlenül nem műszaki menedzser hallgató vagy? :)

Ha ez tényleg igaz, amit leírtál, ahogy a szüleid reagálnak a dolgokra, akkor az nagyon durva. Nem tudom elképzelni, hogy hogy nem értheti meg egy felnőtt ember, hogy már eleve halott ügy olyan munkába engedni/taszítani/kényszeríteni a gyerekét, amit úgy is utálni fog. Mondjuk ez még a rosszabbik esetek közül a legjobb, mert ez esetben lenne munkád. De én is műszaki menedzsert csinálom, és már az oktatóktól is mindig azt kell hallgassam, hogy az alapszakkal még semmire sem mész. Ha már ők is ezt mondják, akkor rég vége az egésznek. De biztos ami biztos, ezt az egy évet már tényleg elvégzem.

Úgy látom, a szüleid nem fognak tágítani. Akkor nagyon úgy tűnik, hogy saját lábra kell állj. Ezek szerint nincs más lehetőség. Eleinte még tiszta ideg lesz mindkettő, de végül el fogják fogadni, mert látni fogják, hogy nincs más választásuk. Ezt kell tudatosítanod bennük. Az érzést, hogy hiába mondanak bármit, te már nem hallgatsz rájuk. Tudják/értsék meg, hogy neked más elképzeléseid, álmaid vannak.