Segítség! Ha majd orvosira járok, tényleg nem lesz időm élni?! Ez mennyire igaz?
Eddig úgy volt, hogy orvos szeretnék lenni, de azok után, amiket annyiszor hallottam, hogy " Hú, orvos akarsz lenni??? Az NAGYON NEHÉZ!!" és mindenki jött a rémsztorikkal, hogy ott rengeteget kell tanulni, de legalább tízszer annyit mint egy átlagos egyetemen... :(( Bár szerintem ha egyetem, akkor még szép hogy nehéz...
Nem a képességeim miatt aggódok, mert bekerülhetek, de -és nem tudom a többi orvostanhallgató(jelölt) hogy van vele- én nem tudom hogy kibírom-e mindazt, amivel (talán jogosan) rémisztgetnek. És szeretek aludni, plusz a szabadidőmről sem mondanék le csak úgy röpke 6 évig az egyetem oltárán... Ez baj...? :p
Szóval bocsánat, :) de MUSZÁJ TUDNOM mi várhat rám! És írjatok minél többen! Köszönöm.
Eleinte kevés, de belerázódik az ember. Nagyon sok orvosis barátom van, tény, hogy rengeteget tanulnak, de azért elég összetartó közösség, együtt buliznak, néha azért belefér nekik. Én is hasonlóan embertelen szakra járok, és azt vettem észre, hogy az embernek félig-meddig saját döntése, hogy mennyit áldoz fel az életéből/az egyetemből. Az élet ilyen, sokat kell gürizni annak, aki munkából akar megélni. :)
Én örülök, hogy végre valakit nem csak az felvételi követelmény érdekel, hanem tényleg belegondol, hogy neki való-e. :)
Szia. A vizsgaidőszak az nagyon húzós. Persze, ha év közben tanulsz, akkor nem:)
Persze lesz szabadidőd nyugi. Gondolj bele abba is, hogy nagyon nehéz az orvosi, de én még nem láttam munkanélküli orvost.
Figyelj ha élni akarsz akkor nem egyetemen van a helyed vagy büfé szakon....
Orvos, mérnök és a társai viszont nem könnyű. Ez tapasztalat. 2 unokatesóm orvosnak készül, tesóm villamosmérnöknek, sógorom és egy harmadik unokatesóm építészmérnöknek. Mindegyiknél azt láttam, hogy van, hogy éjszaka is tanulnak és csak pár órát tanulnak
A képességeidtől függ.
De én nem tartom magam zseninek, mégsem érzem azt, hogy mindenről le kell mondanom csak azért, mert orvosira járok. Persze lemondásokkal jár, de hogy nincs életem...hülyeség.
Soha nem tanultam éjszaka, de még csak 7 után se nagyon.
Barátom van, akivel csak hétvégén tudunk találkozni, így a hétvégéket vele töltöm, nem a tanulással.
Volt, hogy egy-egy hétvégét le kellett mondanom, de többségében simán megoldottam...
A barátaimra is van elég időm (főleg, hogy a barátaim nagy része csoporttársam az egyetemen), sportolni is tudtam, amikor akartam, és bulizni is elmentem párszor. Bár nem vagyok az a nagy "partyarc".
Vizsgaidőszakba meg tanulni kell. De akkor sem kell begubózni...Be kell osztani az időt és kész.
Reggel felkeltem 8-kor, vagy kicsivel előtte, reggeliztem, aztán délig tanulás. Közben a tízórai idejében egy kis pihi. Délben lmentünk barátnőmmel kajálni, ittunk egy kávét, addig beszélgettünk. 2-kor hazamentem, megint tanultam estig.
Estefelé meg simán lehet kicsit kikapcsolódni. Nyári vizsgaidőszakban pl. borfesztre jártunk...pár órát elvoltunk, ittunk egy-két fröccsöt...
Aztán éjfél fele lefeküdtem, és még így is bőven volt időm kipihenni magam reggel 8-ig.
Persze az első év "szar", bele kell rázódni. De szerintem bőven lehet orosi mellett élni is.
Meg persze az elején az ember minden szarra be akar járni, mert azt hiszi, attól lesz jó orvos. De aztán rájön, hogy tök felesleges bemenni olyan órára, ahol semmi plusz nem adnak...
Vagy épp annyira unalmas, hogy bármennyire próbálkozol, úgy is elalszol.
Persze ezt az előadásokra értem, a gyakok fontosak és kötelezőek is. De az előadásokat simán le lehet redukálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!