Szerintetek kire/mire hallgassak? (egyetem (nem) váltás, részletek lent. )

Szóval. Idén kezdtem az orvosit, igazából a fő motivációm édesanyám halála volt (rák), azelőtt inkább valami töris/magyaros pálya vonzott. De akkor a fejembe vettem, hogy orvos leszek, a felvételi sikerült is, bár pl. a kémiával úgy voltam, hogy nagy kínszenvedéssel rávettem magam a tanulásra, de érettségi után legszívesebben rituálisan elégettem volna a tankönyveket... Elkezdtem az egyetemet - tudni kell rólam, hogy kicsit... szétszórt vagyok, nem az az orvos-típus. És nagyon hiányoztak a humán tárgyak kezdettől fogva, a statisztikát, kémiát, fizikát a hátam közepére sem kívánom, csoporttársaimmal sem lettem túl jóban, linknek tartanak, pedig ez azért van, mert egyszerűen az alapozó tárgyak jó része nem köt le egyáltalán. Meg el is vágyódom. De ugye aláírtam a hallgatói szerződést - ha abbahagynám, az fél millió forint, apu értelemszerűen hallani sem akar róla. Meg azért fél év után még én sem döntenék, de ha egy év múlva is ugyanezt gondolom, már esélyem sem lesz váltani, fél milliót még csak törleszgtetek valahogy diákmunkából a másik egyetem (ELTE töri/magyar) mellett, de másfelet már én sem vállalnék... És félek, hogy később meg megbánnám, ha elmennék, mert ezzel csak lesz állásom, tanárként már kétséges az is. A fizetés nem nagyon motivál, igazából nekem az a lényeg, hogy tudjak hol lakni, legyen mit enni meg azért nézzek ki normálisan, szóval ilyen normális színvonalon élni. A nagy orvosi karrierről már lemondtam, egyrészt az összeegyeztethetetlen a családdal - ha most megürül egy főorvosi hely Esztergomban, én nem fogok csak azért odaköltözni majd gyerekestől-férjestől... És nem is vagyok benne annyira tehetséges, hogy kutató legyek. Ez törivel mondjuk menne, azt imádnám, szívből, és szerintem töri-magyar szakon, ha hiányozna is a reál, sokkal kevésbé, mint amennyire most a humán. Humán téren karriert is el tudok képzelni, abban tehetséges vagyok, úgy érzem, szorgalommal a legjobbak közé is juthatnék, míg reál pályán - már most látom - erre esélyem sincsen.

Szerintetek mit válasszak? Mindenki a környezetemben idiótának tart, örüljek, hogy ilyen szerencsém lett, stb., lassan én is kezdem hálátlannak érezni magam, hogy ilyen lehetőség mellett miért vagyok rosszkedvű, meg miért nem tudom úgy értékelni, ahogy kéne... De közben ottvan az is, hogy a szívem máshová húz, és bár tudom, humán dolgokkal nagyon nehéz elhelyezkedni, mint mondtam, afelől nincs kétségem, hogy abban a legjobbak közé küzdhetném magam.