Egyetemisták, ti hogy teszitek túl magatokat a kudarcokon?

Na akkor mondok jobbat, más meg úgy vizsgázott jobban nálam, hogy szétpuskázta magát és jobbat írt, mikor én meg tanultam. Nem mással kell foglalkozni, hanem saját magaddal törődni és ez nem csak a sulira igaz, hanem mindenre az életben. Azon kéne elgondolkodni, hogy egy hetet elfeccöltél rá, most vagy hülyeséget tnaultál meg vagy rosszul tanulsz. Mert olyan nincs, hogy egy hetet készülsz rá és megbuksz.

Jha mellesleg én meg a 3 év alatt rászoktam arra, hogye ste elolvasom párszor vagy ha szóbeli és nem túl sok, reggel felkelek előbb és akkor átlapozom aztán hadd szóljon, szarni bele. Így érdkees mód minimális izgulással mindenen átmentem, nyilván nem egy agysebész szakról beszélünk, de mindenre kellett tanulni, a kettesért is.

Nekem is nehéz átszokni arra, hogy nem mindenből lesz ötösöm, sőt...

Szerintem az a megoldás, ha tényleg úgy mész be vizsgázni, hogy "én mindent megtettem, azért, hogy sikerüljön" ezek után bármilyen jegyet kapsz, nem lehet bűntudatod. A szüleid előtt pedig ne szégyelld magad, az is nagyon nagy dolog, hogy egyetemre jársz, mondd el nekik is, hogy sokat készültél, és tényleg komolyan veszed a tanulást, nem azért nem sikerült, mert lusta vagy bulizós vagy, hanem mert egyszer rossz napod volt. Ennyi, ezt nekik is meg kell érteniük :)

Volt egy szigorlaton egyetemen, amire 2 hetet készültem, napi 12-14 órát és végül azért buktam meg, mert nő vagyok. Egy nőgyűlölő tanárNŐT fogtunk ki aznap, az összes fiú 4-5öst kapott, az összes lány megbukott.

Igazából én 5 év alatt nem jöttem rá, hogy ezeket hogy lehet kiheverni, egyszerűen sehogy. Össze kell magad kaparni és folytatni tovább.

Én is műszaki szakon vagyok, ráadásul azért vagyok itt/ott, mert ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben és nem csak azért, mert alacsony volt a ponthatár, no mindegy, erről ennyit.

Megfigyeltem az évek során, hogy mindig van egy-két olyan tétel minden tárgynál, amit ha pisztolyt szorítanak a fejemhez sem tudok megtanulni és kész... Nyilván annak tudatában indulok el vizsgázni, hogy ha belehúzok egy ilyenbe, akkor nyalóka van. Eddig többnyire szerencsém volt, olyan is akadt, hogy azt hittem szerencsém van, aztán kiderült, hogy tök nem, de mindegy! Az első bukásom írásbeli vizsgán volt, igazából éreztem, az egész csoport megbukott, hát össznépi nevetésben törtünk ki. Aztán amikor eljártam különórákra és tényleg belerohadtam annyit készültem és a második vizsgán is elhasaltam, akkor egy kicsit magamba szálltam, hogy te jó ég... Ez már nem mókás! Aztán felszívtam magam, mégtöbb különóra és non stop tanulás és végül meghozta az eredményét, csak átslisszantam. Egyébként matekról van szó, méghozzá a 3. félév matekjáról. Előtte egyszersem buktam, matekból sem ugyanannál a tanárnál, egyszerűen az a téma nekem nem klappolt és kész.

Egy másik sikertelen vizsgán úgy tettem túl magamat, hogy nyugtáztam, hogy abszolút az én hibám volt a sikertelenség, nem készültem fel alaposan. Mardosott a bűntudat, ámde felszívtam magam és előjött a "csak azért is érzés". Az elégtelenem mellé bekerült így egy jeles is. :D

Azt hiszem más sikertelen vizsgám amúgy nem is volt. Egy volt még, amire rengeteget tanultam és 5-öst éreztem még is 2-es lett. Bevallom, ott még el is pityeregtem magamat egy kicsit, nem a tény miatt, hogy ennyit ért ez a rengeteg idő, amit erre fordítottam, mert megvan az a lényeg... szimplán akkora tuskó volt a tanár, hogy szénné alázott mindenkit, én meg hát így 2,5 év után sem szoktam ahhoz hozzá, ha földbe tipornak. Hát ahogy hívtam anyut, hogy csak kettes (akad itthon elvárás, de tudták mennyit készültem és azt is, hogy bánt) én azzal a lendülettel el is bőgtem magam amikor elkezdtem ecsetelni, hogy miket vágott a tanár a fejemhez. Anyu jófej volt, nyugtatgatott, hogy a lényeg, hogy megvan, túlvagyok rajta, felejtsem el, többé úgysem látom, ne csináljak ügyet belőle, stb. Ezen így sikerült túltennem magamat. Itt inkább talán a megalázottság mellett bennem volt, hogy az otthoni elvárásoknak nem feleltem meg... és amikor anyu a számításaimmal ellentétben nem leb*szott, hanem éppen ellenkezőleg, akkor nagyon megnyugodtam!

Ergo, hogy nálam mi segít: az, hogy felszívom magam és a következő vizsgára annyit készülök, hogy ne tudjon olyat kérdezni az anyagból a tanár, amire ne tudnék reagálni.