Hogy érjem el, hogy rájöjjön, hogy én is jó vagyok?

Egy banknál dolgozom, sok ilyen helyzetet láttam már, van is rutinom, talán segíthetek.

Én úgy vélem, a probléma valós, nem is egyedi, mégis rosszul fogtad meg idáig a kérdést.

Legyen a főnök irántad irányuló figyelmének (így kiváló teljesítményeden keresztül közvetve az elismerésének is) mértéke X, ugyanez a munkatársad esetében Y.

A célod, hogy Y >>(sokkal nagyobb) X csökkenjen, lehetőleg legyen inkább Y < X, esetleg Y << X. Te ezt eddig úgy próbáltad elérni, hogy ceteris paribus X növekedjen. Sikertelenül. Miért? (A következő ponton nem állítom maximális bizonyossággal, hogy igazam van, ez csak az én magyarázatom.)

Legyen főnököd maximális figyelem-kapacitása Z. Előfordulhat, hogy egyszerűen azért nem jött be eddig a taktikád, mert Z véges, tehát elértétek az X+Y=Z állapotot, ahol X növelésével Z-nek is növekednie kéne ez pedig lehetetlen a főnök mentális korlátai miatt!

Hogyan oldható fel mégis az ellentét, és juthatunk el a kívánt világállapotba?

Csökkentsük Y-t!

Azaz magyarul: NEM AZ A CÉL, HOGY RÁD FIGYELJEN JOBBAN, HANEM HOGY A KOLLÉGÁDRA FIGYELJEN KEVÉSBÉ.

Ha szabad közhellyel élnem: "a teoretikus elme életképes praktikum nélkül csupán félkarú óriás". A megvalósítás nem kevesebb "leleményt" igényel. Néhány példa:

-bejelentkezve marad gépnél, hopp egy bunkócskább email

-otthagyja a gépét, hopp iwiw a főnök lányánál megnyit

-egy-két jelentés elkavarodhat időnként

-rosszindulatú pletykák generálása (na ez nekem sose ment de ismertem profikat)

-céges bulin észrevétlen rumot(vagy vmi)teszel a piájába, ittasan kerülhet kellemetlen helyzetbe

-...stb. amit kreatív elméd szül...

Mindeközben te szerényen, pontosan dolgozol tovább...

persze: a kockázatokkal is tisztában kell lenned, a lelepleződés végzetes lehet!

Felénk azonban úgy tartják: "nagy haszon nincs nagy kockázat nélkül".

(Elnézést ha hülyén fogalmazom a tanácsot, végzetesen deformált a matek és a bankszektor:)