Hogy kell kialakítani a tanár-diák kapcsolatot?

Szerintem fontos, hogy a gyereket partnerként kezeljük, ne nézzük le, mert még gyerek. Várjuk el azt, hogy megadja a tiszteletet, de mi is adjuk meg neki, ne beszéljünk úgy vele, mint akit a fenekünkből rántottunk elő. Legyünk következetesek, amire azt mondjuk, hogy nem, az maradjon is nem, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is. Kérdezzük meg a gyerek véleményét, mondjuk el a mienket is, hadd tudja a gyerek mi hogyan gondolkodunk. Érdeklődjünk minennapjairól, adjunk lehetőséget, hogy beszélgetni tudjunk négyszemközt is. Ha nincs olyan amiben kiemelkedik, találjuk meg és igenis minden nap dícsérjük meg miatta. (pl. rossz tanuló, rondán író gyerek, ha természetismeretből kiemelkedik, akkor azt írás órán is meg lehet említeni)

Nagyjából én így gondolom, nekem működik. :)

Tanár vagyok (De nem az első hozzászóló).

Az gondolom világos, hogy a tanárnak mindig következetesnek, és igazságosnak kell lenni. Vagy legalábbis amennyire lehet, erre kell törekedni. Emellett fontos, ahogy már mondták, hogy a gyerekeket is emberszámba vegyünk, ne állítsuk be úgy, hogy ő még "csak gyerek". HA a gyerek érzi, hogy a tanár is ugyanolyan ember, mint ő, akkor sokkal jobban képes azonosulni vele, ezáltal sokkal többre tartja, jobban felnéz rá. HA valami gondja van, engedni kell, hogy bátran forduljon hozzánk, és nem szabad elutasítani akkor sem, ha valami nem szaktárgyi jellegű kérdése, mondandója van.

Másrészt pedig érdekesen kell tanítani! Majdnem mindenre igaz, hogy lehet élvezetesen és unalmasan is tanítani. HA a tanár unalmasan tanít, a gyerek unni fogja az órát, ásítozni, beszélgetni, rosszalkodni kezd. Ha ezt egy tanár észreveszi, minél hamarabb fel kell valamivel dobni az órát. Nem szabad elzárkózni a modernebb módszerektől sem, nem szabad mindig görcsösen ragaszkodni az "évszázados módszerekhez".