Szerintetek túlzás? Hogy is írjam meg ezt neki? (nem tudtam igazán kategóriába sorolni)

Van egy Tanárnőm, akinek nagyon sok mindent köszönhetek. Ez azt takarja, hogy ő egy pszichológus is egyben és amikor észrevett rajtam pár furcsa jelet, (azaz a depresszióhoz közlekedő; vészjósló jelet) felkeresett engem és leült mindenféle rám erőszakolás nélkül beszélgetni. Nagyon sokszor beszélgettünk egymással még akkor is ha ő igazából nem is csinált semmit csak hallgatott engem és nem szólt ő semmit, már ezzel nagyon sokat segített. (mindig megnyugtatott és volt, hogy tanácsot adott, de úgy éreztem ha vele beszélek ezek a gondok elvesznek és ha kimegyek az ajtón nincs semmi olyan dolog, ami visszarántana a depresszióhoz vezető útra). Elég ha csak bejön az órára, nem is kell akkor sem megszólalni és elfog egy akkora nyugodtság, hogy bárki mondhat bármit és bármi történhet velem nem lesz semmi, mert úgy is megoldom; segítségével vagy anélkül. Szeretném neki ezt egy levél formájában megköszönni, de nem tudom hogyan is tegyem ezt és mit is írjak bele, hogy ne vegye túlzásnak ill. zaklatásnak sem, de ugyanakkor még folytathassuk ezeket a beszélgetéseket ugyanúgy ahogyan eddig. Mint már mondtam nagyon fontos személy lett az életemben, nagyon nagy hálát és köszönetet érzek vele kapcsolatban. Feltétel nélkül megbízom benne, s tudom, hogy ami bárhol, bármikor és bármiről elhangzik kettőnk között az mindig is kettőnk között fog maradni. Tanácstalan vagyok, kérlek benneteket segítsetek! Köszönöm előre is! (Ha lehet normális kommenteket kérnék, köszönöm.!)