Mennyire jó a kollégiumi élet? Milyen kiszakadni az otthoni közegből? Van aki eltartja magát tanulás mellett? Vannak bulik, jut idő szórakozásra? Megbántad esetleg a kolit vagy épp ellenkezőleg?

Imádni fogod hidd el! :) Nem bántam meg a kolit, sokkal jobb mint egy albérlet!

Szerintem az ember ilyenkor jön rá mennyi értéke is van a pénznek, mikor saját magának kell gondoskodnia magáról...

És szerintem aki nem volt ilyen helyzetben, hogy egy másik városban egyedül él, elég nehéz így felfognia, hogy milyen mikor egyedül gondoskodsz magadról !

Eléggé szak függő minden. Én csak egy félévet töltöttem koliban, de inkább csak buliból költöztem be, mert amúgy simán elvagyok bejárósként is. Végül az anyagiak haza vezényeltek, bár őszintén szólva így is terveztem. :)

Mérnöki szakra járok, próbáltam dolgozni mellette, de nekem nem ment. A tanulás rovására ment és kikapcsolódni sem volt időm sosem. Nagyon rugalmas hely volt, mentem lyukasórámban 1-2 órára, suli után, stb. Gyakorlatilag reggel 8-tól este 8-ig folyamatosan bent voltam, reggeli suli előtt, ebéd hol volt hol nem, mire hazaértem hulla fáradt voltam és kopogott a szemem, de akkor még neki kellett volna ülni a tanulni valónak, zh-ra készülni, évközit csinálni. Szombaton is melóztam. Vasárnap meg tanulás és évközik, semmi szabadidő, sem haverok, se semmi. Nagyon rossz volt, én inkább otthagytam a melót, nem kerestem vele annyit, hogy megérje, így meg inkább tanulok mint az őrült, arra koncentrálok és kapok ösztöndíjat, elvagyok. Mivel itthon lakom, szállást, kaját nem kell fizetnem szerencsére, nem is engednék a szüleim. A saját vackaimra bőven elég az ösztöndíj.

A koleszos élet nagyon jó, én imádtam, jól kijöttem a szobatársakkal is. Sokkal önállóbbnak kell lenni, már nincs senki a hátsódban, nem takarít és mos utánad senki, nem is mosogat, ha mocskolod a tányérod, akkor kénytelen vagy elmosogatni, ha megint enni akarsz. :) Ha tanulással volt probléma, vagy valami jegyzetet felejtettem itthon, akkor körbekopogtam, ahol tudtam hogy mérnökök laknak, hogy nincs-e valakinek meg, mindenki segítőkész volt, szerettem. Még olyan is volt az egyik nagyon húzós tárgynál, hogy toporzékoltam zh előtt az ágyban tanulva, bejött egy felsőbbéves és a lelkemre beszélt, hogy ne vegyem már ilyen komolyan, majd belejövök és menni fog, pedig már tényleg annyira beletuningoltam magam, hogy majdnem bőgtem. :D Szóval még lelkisegély is járt. :) Engem is hívtak fel hajnali 2-kor, hogy menjek le az elsőre, mert most ért vissza kocsmából haverom és hót depig kezdjek vele valamit, szóval igazán jó kapcsolatok alakultak ki, én nagyon szerettem! :)

Buli mindig van, de sokszor jobb ha nemet mondd az ember, akaratosnak és határozottnak kell lenni, mert kicsit meginogsz, akkor rántanak magukkal, de tudatosítani kell, hogy a tanulás az első és ha egy buli miatt csúszol valamivel, annak vállalni kell a következményeit és nem mutogatni másra. :) Na aazz kemény, amikor te próbálsz zh-ra készülni, a többiek meg partiznak melletted, de ez kivédhető azzal, hogy szaktársaiddal laksz együtt. Én nem velük laktam. :)

Nem bántam meg egyáltalán. Bár csak néhány hónap volt, de nagyon szép emlék maradt!

Én Bécsbe megyek továbbtanulni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen nemzetiségű szobatársat kapok. Na egy külföldivel az igazi kihívás. Más ország, más szokások...

De voltam már szemináriumon, és kolszbe is elvittek (csak nem emlékszem rá :D ergo jó volt a társaság és a szomjúságot oltó folyadék :D) A társaság, az élet már csak úgy kívülről nézve is más. Én már várom. És mellesleg az első évem nem is lesz nehéz, de tudni fogom, és tudom is hogy mik és hol vannak a hatérok. :)