Ti hogy jöttetek rá és mikor, hogy mihez akartok kezdeni az életetekkel? Hogy mik akartok lenni, mit akartok életetek végéig dolgozni?

Most ez lehet hülyén hangzik. De keres egy olyan szakot ami egy kicsit tetszik és fel is vennének. Majd bekerülsz megtetszik, híd el. Nekem annak idején bevált,mert én is nagyon döntés képtelen vagyok.

17 évesen döntöttem el, hogy informatikus leszek. Azóta végzem is. Elégedett vagyok a döntésemmel.

kb 2 héttel a felsőoktatásba való jelentkezéskor agyaltam ki,hogy mit is jelöljek meg.Sajna semmihez sem éreztem motivációt,egyik foglalkozást sem éreztem "életem hivatásának".és ez nem is változott :) de belegondoltam,hogy mi az amit biztosan nem szeretnék és mi az amit a legkevésbé utálok (szeretem a biológiát,meg a testmozgást így a gyógytornászt jelöltem meg 1. helyen,remélem összejön..)tudom,ez sem álomállás,vannak mélypontok,dehát valamiből meg kell élni és ha összejön,akkor legalább olyan munkám lesz,amivel segíthetek.Szóval azt tanácsolom neked amit régen apum tanácsolt nekem "az élet sz*r és sz*r is marad de azért próbáld meg a legtöbbet kihozni belőle":)bocsi a nyers fogalmazásért,remélem valamennyit segítethettem

Gyerek korom óta orvos akartam lenni mindig. Persze , most 18 éves fejjel , sokkal jobban átlátom , azt , hogy mi érné meg jobban , és így döntöttem a gyógyszerész mellett. De annyira azért nem távolodtam el a gyerekkori álmomtól. :)

Lehet, hogy hülyén hangzik de amit most fogok írni de nem zavar. 14 évesen döntöttem el. Egész pontosan szüleim kényszerítettek bele. Egy suliba jelentkezhettem. Mivel ott kereskedelmi és informatika volt amire felvettek volna és érettségit kapok inkább az infot választottam, mondván, hogy lesz egy kis érzékem hozzá. /apa részben ezzel foglalkozik/ Aztán 10.ben mikor jobban belemélyültünk a dolgokba /prog.ot ls a társait tanultuk/ akkor nagyon megszerettem. És várhatóan ezzel is fogok foglalkoni.

Én tavaly döntöttem el, hogy mi is szeretnék/akarok lenni. Igazából egyszer csak érdeklődni kezdtem a dolgok iránt, aztán már ahogy telt az idő, tudtam magamban, hogy minek kell lennem. Szerintem ezt érzi az ember. Szerintem legtöbbünk ezt 18évesen még nem tudja eldönteni. Én most vagyok 22.

Én idén érettségiztem, de év elején még fogalmam sem volt, hogy mit is szeretnék. Nagyon tág az érdeklődési köröm és a képességeim is elég jók, de nem akarok szerénytelennek tűnni. Szóval év közben összerakosgattam a kockákat, hogy mi az, amit lehet és mi az, amit ebből szabad is. Túlságosan irreálisan nem szabad gondolkoznod ezen a téren, mert mindig így jársz esetleg, hogy nem kerülsz be, ha túl nagy célt jelölsz meg magadnak. Szóval minden szempontot figyelembe véve, én azt hiszem megtaláltam a hivatásomat, igaz, hogy csak a célegyenesben, dehát ez a lényeg. :) Persze ezt most 19 évesen állítom, remélem szeptembertől is megmarad a véleményem, amikor már az egyetemen leszek. Foglalkozz a témával, akár mellőzd az egyetemet, találj ki valami mást, mert ez se neked, se a családodnak nem jó így, ebben biztos vagyok.

Utolsó: és mi az? Már kíváncsi lettem. :)

Tavaly ilyenkor volt biztos elképzelésem, hogy mi leszek. Aztán lecsökkentették a keretszámokat. Elkezdtem leszarni a tanulást, mert már nem volt motivácio. Arra gondoltam, hogy elvégzek egy okj-s szakot és elmegyek külföldre. Aztán mikor kiderültek a felvételi pontszámok akkor elkezdtem érdeklődni az egyetemek iránt megint van motivációm és még 1 évem arra, hogy tanuljak. De hogy életem végéig ebben a szakmában dolgozzak ami most érdekel azt nem tudom elképzelni. Szeretek váltogatni.