5 napos, intenzív barista képzéssel el lehet helyezkedni? Ugye nem valószínű?

Apu plasztikai sebész, anyu meg belsőépítész, főleg külföldi megrendelésekkel.

Nem a pónin van a hangsúly, abból már kinőttem, amíg volt sem szerettem különösebben. Az a lényeg, hogy vagy dolgoznom kell vagy tanulnom. Nincs olyan szakma ami érdekelne különösebben, de dolgozni sem akarok.

Amihez kedvem lenne, ahhoz tőke kell, de azt meg nem adnak.

Ahhoz kreativitás kell, nekem meg nincs.

Anyu is megmondta, hogy alkalmatlan vagyok rá, mert 15 éves koromban gondoltam rá, hogy én is ezzel foglalkoznék. De nekem nem való az ilyen munka anyu szerint.

Szerintetek én nem gondolkoztam ilyeneken? Nem vagyok rá alkalmas, mert ezekhez mind kreatívnak kell lenni. Én gyereknek sem voltam az.

Anyámék megmondták, ilyesmiben ne is gondolkozzak, mert ők nem támogatják, úgyis belebuknék.

Szerintük az üzlet is kudarcba fulladna és kár energiát meg pénzt fektetni bele.

Nem is akarok dolgozni semmit, jó nekem ami most van. Így nincs mibe belebukni sem, nem is erőltetem meg magam. Kényelmes ez így.

Suliban mindenből jó voltam, de igazából a magyart szerettem és a történelmet. Egy időben sokat írtam verseket, regényeket, novellákat. De a szüleim szerint ezek mihaszna dolgok, nem is érnek semmit és nem is vagyok benne jó.

Egyszerűen tényleg semmihez nem értek és ez nem is baj nekem. Elvagyok én, elszórakozom anélkül is hogy bármibe energiát kellene fektetnem.