Úgy érzem, elúsztam az érettségivel. Mit tegyek?

Mindig is jó, sokszor kitűnő tanuló voltam, egész általános és középiskolás koromban. Az utóbbi időben viszont (tavalytól), amikor a finishez értünk, egyre lustábbá kezdtem válni. Tele vagyok lelki gondokkal, megoldatlan problémákkal, feszültségekkel, aggódással és mérhetetlen haraggal ami az utóbbi időben csapódottki rajtam. Ennek következménye, hogy semmi nem érdekel igazán, nem bírok nekiülni tanulni, hagyom, hogy minden elvonja a figyelmemet, nem bírok koncentrálni. Nem bírok végig kibírni egy napot, minden nap aludnom kell, jóval kevesebbet eszem, mint régebben. Ami nagyon nagy baj, hogy nem vagyok magam előtt sem hiteles, kicsúszok az általam felállított határidőkből, nem tartom be magamnak az ígéreteimet. Van, hogy az egész napomat szinte alvással töltöm. Mintha túlpörgött volna az agyam és most lekapcsolna. A lelki bajok a testemen is visszaköszönnek: gyengébb vagyok, sok helyen spontán fájdalmaim vannak. Edzésre se nagyon járok már, részben ezekből az okokból kifolyólag, részben más miatt.

Nem bírok dönteni az igazán fontos dolgokban, mint pl. az egyetemválasztás. Egész eddigi tanulmányaim arról kellett volna, hogy szóljanak, hogy a végén azt csinálhassam, amit szívem szerint szeretnék. És itt, most, 13 évnyi tanulás után nem tudok választani és nem is érzek magamban életkedvet, erőt.

Egy szó, mint száz, úgy érzem, leeresztettem. Hogy valami jót is írjak: érdekes módon a tanulmányi eredményem ezt NEM sínylette meg. Félévkor csak egy négyesem volt. Viszont attól tartok, hogy az érettségivel el fogok csúszni. A legfontosabb feladatom az egész öt év során, és most, 3 héttel előtte nem bírok nekiülni tanulni. Félek, hogy elvérzek rajta. Járok iskolapszichológushoz, de annyira telítve van, hogy kb. kéthavi gyakorisággal tudunk találkozni max. 45 percekre és ennyi idő alatt nem bír velem eleget foglalkozni. Túlságosan egyedül vagyok, túlságosan magamba fordulok.

Mit tegyek?