Az felsőoktatásban nem lehet rendesen tanulni?

Napról napra szerintem nem lehet tanulni, főleg mondjuk egy mérnöki szakon, ahol annyi a beadandó, hogy örülsz, hogy azzal kész vagy időben, nem hogy még át is olvasd az anyagot párszor...

Részben az időbeosztáson is múlik, hogy mennyi idő alatt kell az anyagot bevágni, de nagyon sokszor van olyan is, hogy a tanár a zh előtti órán mondja el, hogy ebből a rengeteg mindenből, amit órán leadott, mit is fog majd visszakérdezni, mert sokszor annyi az anyag, hogy lehetetlen megtanulni egy félév alatt, ezért szerintem sokan nem kezdenek el rögtön tanulni, majd csak akkor, ha tudják, hogy mit is fognak kérdezni a zh-n...

Meg azért jóval több az anyag, mint középsuliban, 1-1 zh-ra kell kb annyit tanulni, mint az érettségire, és egy félévben van mondjuk 10-12 tárgyad, érettségin meg 5 volt... És persze sokkal nehezebb is az anyag.

Én mérnöki szakon vagyok, így csupán erről tudok nyilatkozni. Nálunk igazán széles a paletta. Nem csak az elméletet kell bevágni vizsgára, annak a "matematikai" hátterét, gyakorlati megoldását és fontosságát is tudni, nem mellesleg érteni kell, mert egy jó tanár azonnal kiszúrja, ha ugyan visszatudod mondani a dolgokat, de fogalmad sincs, hogy miről beszélsz! (ergo nem elég magolni) Ez adja a legnehezebb feladatot, illetve a határidők. Minden héten jön 2-3 újabb évközi minimum (esszé/tanulmány, számítás, rajz, bármi), amiket határidőre le kell adni, emellett hétfőtől csütörtökig reggel 8-tól este 6-ig minimum suliban vagyok, szerdán este 8-ig (szünet nélkül). Lógni nem célszerű, mert jobb saját füllel hallani azt, amit majd egyszer visszakérnek. (én ebben hiszek, sokan nem így vannak vele) Ha hazaérek, már a halálnak van kedve tanulni, ugyanakkor muszáj leülni rajzolni, vagy bármelyik évközimmel foglalkozni, esetleg zh-ra készülni, különben bukta és igen, ilyenkor velem is előfordult, hogy kávén éltem és inkább nem aludtam, csak ne nulla tudással menjek zh-t írni.

Sokszor kell mérlegelni és dönteni, rangsort álltani, hogy mi a fontosabb és azzal foglalkozni. Úszott már így el zh-m, de amíg tudom, hogy ez a tanár ad két pótlási lehetőséget, azt is tudtam hogyha az aktuális évközimmel csúszok, az a tanár viszont azonnal megvág. Ilyenek vannak.

Olyan is volt, hogy két napot szántam egy vizsgára. 30 tétel, abszolút érthető, laza anyag, 5-ösre pályázok mindig, aztán sikerül ahogy sikerül. A tanár délután 4-kor küldött egy üzenetet, hogy a két nappal később tartandó vizsgára vagy másnap megyek be, vagy két hét múlva az utolsó alkalomra. Nálam is felállt a challenge accepted üzemmód és mint a zombi álltam neki tanulni, ha jól emlékszem, úgy másfél órát aludtam és vizsga után nagyjából azt sem tudtam hol vagyok, de sikerült. :)

Szóval amondó vagyok, hogy folyamatosan tanulni lehetetlen (műszaki szakon), örül az ember ha él, annak meg pláne, ha jut egy szabad estéje a párjára, vagy a barátaira. Nem szabad mindent halogatni és tudni kell rangsorolni, ez a dolog nyitja. Olykor be kell áldozni ezt azt, vagy a saját nyugtomat, pihenésemet, vagy egy zh-t, évközit, nagyon komoly esetben egy egész tárgyat, de ez utóbbi nálam még sosem fordult elő.

Most is atom el vagyok havazva még is "kimenőt" adtam magamnak 9-kor, mert már képtelen vagyok görnyedni a dipa fölött. Ez ilyen... ma nem "dolgozok", de ezért cserébe holnap duplán. Meg kell tanulni beosztani az idődet! Eleinte iszonyatosan nehéz lesz, de egy idő után ráérzel! A kapcsolatok is éppen ezért nem bírják sokszor, mert az ember nem tudja hirtelen hova kapjon. Egy biztos, ebben is rangsort kell állítani. Nekem a családom és a párom az ELSŐ, ezután jöhet a tanulás, tehát ha a párommal gond van, akkor hozzá rohanok és nem mondom azt, hogy bocs nekem most tanulnom kell, inkább bukok egy zh-t, majd készülök a pótra gőzerővel. Ugyanakkor igyekszem megtalálni az egyensúlyt és igaz, hogy így semmi másra nincs időm, csak a suli, évközik, párom, olykor család (se egy buli, se kirándulás, se semmi), de egyelőre bírom így, a vizsgaidőszak pedig közeledik, az már kicsit kötetlenebb. :)

Hozzátenném azt is, hogy általában a ténylegesen jobb tanulók, akik értenek is a dolgokhoz, nem csak magolnak, messze több időt töltenek a tanulással és kevesebbet panaszkodnak, mint azok akik utolsó pillanatra halasztanak mindent és panaszkodnak fűnek fának, hogy szemét tanár... :) Találd ki melyik társaságból kerül ki több diplomás. :)

Szerintem egyetemen nem lehet annyira rendszeresen tanulni, mint mondjuk gimiben, mert ott délután 2-kor végeztél, mentél haza és tnaultál. Itt nekem pl. hétfőn reggeltől este fél 10-ig egyhuzamba órám van, mikor hazaérek nem fogok neki tanulni, eszek, alszok és kész. Jó persze ha zh-zok vagy vmi, akkor ráveszem magam, de elég nehéz már olyankor figyelni.

Meg az sem igaz, hogy itt nincsenek váratlan dolgozatok, felelés. Nálunk vannak röpdogák, és flelés is van az olyan tárgyaknál, ahol kicsi a létszám és kötelező a tárgy. (mellesleg TTK-s vagyok, szóval azért az egyik legnehezebb karon vagyok). Én is csak zh vagy vizsga elött kezdek el tanulni, mert elötte nincs időm se, meg nincs is ami motiválna:P

Sok mindentől függ, hogy hogyan alakul az életed az egyetemen. Mindennap tanulni szerintem képtelenség, főleg ha egy nap sok órád van, kezdetben eleve az megterhelő lesz, hogy az előadások 90 percesek, nem 45, nekem kellett 1-2 hét, mire megszoktam, hogy ennyi ideig kell figyelni.

Aztán év közben vannak ám elfoglaltságok: zh-k, beadandók, prezentációk, amiket neked kell megtartani. Nyilván a témától, felkészültségedtől és érdeklődésedtől függ, hogy ezek mennyi időt vesznek igénybe, de azért elmegy velük az idő. És ha átgondolod, hogy mondjuk délután 14 óráig bent vagy a karon (és az még egy elég korai időpont), utána hazamész (Kollégisták előnyben, beutazósok viszont itt is időt igényelnek), megcsinálsz egy beadandót vagy kiselőadást, és késő délután még el kellene kezdeni tanulni, lássuk be, hogy nagyon motiváltnak kell ehhez lenni. Szerintem a többség mindig a következő feladatra koncentrál, mert egy félévben tényleg van teendő és nehezen lehet párhuzamosan több dolgot csinálni, mert az ember elveszti a fonalat.

Amúgy, aki figyel a szemináriumokon és előadásokon, jegyzetel, könnyebben boldogul.

A vizsgaidőszak sem könnyű, mert számítógépen keresztül kell felvenni a vizsgákat, a rendszer általában a megnyitás után lefagy, ott ülsz és vársz 1-2 órát, majd feljutsz és megdöbbenve látod, hogy a legjobb időpontok természetesen beteltek, a maradékból kell összeállítanod a vizsgáidat és előfordulhat, hogy egy napra két vizsgát kell felvenned, vagy a két vizsga között nincs elég idő, csak 1-2 nap.

Ez már nem gimnázium, hogy lehessen a tanárokkal egyezkedni, hogy tegyük át a dolgozatot másnapra, mert másból írunk. Mi is sokszor megjátszottuk ezt :) Csak itt senkit nem érdekelnek a személyes problémáid, meg kell oldani és néha nem olyan egyszerű, ezért panaszkodnak sokan.

Egyébként nem kell aggódni, menni fog, sokan megcsinálták/csinálják, és megkapják a diplomát. Én is (és ismerőseim 90%-a) minden vizsga előtt teljesen kétségbe van esve, pedig már a hatodik vizsgaidőszakomat élem. De majd látni fogod a társaidon is, hogy ők is szenvednek, mégis sikerül, úgyhogy majd egymást fogjátok lelkileg támogatni, már ha sikerült olyan kapcsolatot kialakítani a csoporttársakkal. Ne stresszelj! Jobb lesz egyetemen, mint gimnáziumban volt :)

Nem lesz jobb... mindig egyre rosszabb lesz. :) Természetes, hogy már gimiben sem foglalkoznak az egyéni problémáiddal, de azért tudják, hogy az ő diákjuk vagy, jobb esetben még azt is, hogy melyik osztályból, a nevedről nem is beszélve. Ha bekerülsz egy nagyobb egyetemre, akkor egy senki leszel, egy kód a sok közül.

Van olyan csoporttársam, aki nem tudott eljönni egy évvégi gyakorlatra, mert TEMETÉSRE kellett mennie... persze hogy az ember azt választja és nem a sulit. A gyakorlat vezető reakciója? Nem baj, majd megcsinálja jövőre... Én ilyenekre gondolok, amikor azt mondom, hogy azért durvább, mint a gimi. Tanulni való mennyiségében, az előadások, gyakorlatok számában (2-re aligha ér haza az, aki tanulni jár egyetemre, örül az ember, ha már 4-kor "otthon" van).