Az újságíróknak mit kell elvégeznie? Mondjuk főiskolát vagy egyetemet? És az hány év?

Van 2 éves OKJ-s szakképzés.

Főiskola és egyetem helyett (bár névleg ezek még léteznek) diplomában gondolkodnak: alapszakos és mesterszakosban.

Alapszakost 3 év alatt lehet szerezni, de most már minden kommunikáció alapszakos diploma fizetős lesz.

Erre épül a mesterszak, ami 2 év.

Azt nem tudom, hogy ott milyen képzettségi előírások vannak és mennyire tartják meg azokat. Azt tudom, hogy ott a munkavállalás nem olyan egyszerű. Van úgynevezett szakértői vízum, amivel ismerőseim nagy része dolgozik, de minimum egy alapdiploma kell ahhoz is. Mármint olyan, amivel eleve rendelkezel, hogy hívjanak (ismerőseim nem újságíróként dolgoznak).

Egyébként nem tartom alapból elvetendőnek az újságírói képzést. Már megszerzett diploma után mentem el először ilyenre (teljesen más területről volt diplomám és a kiszemelt munkahely kérte, hogy valami papírom legyen újságírásból). Egy sor olyan dolgot tanítottak meg, ami nagyon hasznos volt. Pár év után egy másik tanfolyamra mentem el (szakosító jellegű képzés). Ott már kifejezetten arra mentek rá, hogy megismerjük a szakmai fogásokat. Előtte soha nem értettem például azt, hogyan tudnak egy aznap délelőtt megjelenő közlésből 120 perc alatt jó, alapos cikket írni. Ott megmutatták :)

Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy nem szabad sajnálni a képzésre fordítandó időt, ha komolyan akarja valaki csinálni. A tudásért cserébe (mondom most, vagyis utólag) nagyon megéri.

Az más kérdés, hogy a valós viszonyok igénylik-e, hogy éveket tanulj (szerintem mindenképpen igen a válasz).

Név nélkül egy rövid történet (igazi):

X kisasszony egészségügyi szakközépben szerzett érettségit. Csak úgy, hobbiból megtanult 3 nyelven. Munkanélküli lett már 21 évesen, amikor egy aránylag kicsi rádió keresett riportereket. Mivel nem kért sok fizetést, felvették. Az ottani eredményei... nem voltak rosszak (határidőre hozta amit kértek, jól kérdezett, igaz nem voltak bonyolult esetek). Az egyik kereskedelmi csatornához jelentkezett a bulvárműsorhoz. Nem volt megfelelően képzett ahhoz, hogy felvegyék, de a műsort gyártó produkciós cég visszahívta, mert úgy ítélték meg, ilyen munkabírás, lelkesedés hasznos. A legrosszabb belföldi helyekre küldték ki, a legunalmasabb esetekhez. Ezt amúgy sem szívesen vállalta el senki, ő (és a hozzá hasonló emberekből álló stáb) meg pokoli rossz feltételekkel, de lelkesen elvégezték. Egy "hiba" miatt kitették, de a "konkurencia" örömmel alkalmazta és használta ki.

Egy idő után ráébredt, hogy kihasználják. A mögötte lévő X éves tapasztalattal elment egy "papíros" újsághoz. Átvették, kipróbálták, megbukott. Megjárt pár szerkesztőséget, majd kikötött egy vállalat belső céges lapjának a szerkesztőségében. Jó pénz, kevés és egyszerű munka - de még mindig nem tudott alapokat sem. Banális hibái voltak, így egy mindenki által óhajtott álomállást is elveszített.

A történet folytatása egy 2 éves OKJ képzés lett.

Elismerem, hogy X éves múlttal és a megszerzett rossz élményekkel az OKJ-s képzés sokkal többet adott neki, mintha egyből az érettségi után ment volna tanulni. A mérleg másik serpenyőjében ott van az is, hogy X éven át potom pénzért dolgozott, elvesztett 1-2 nagyon jó lehetőséget.

Saját véleményemhez tartozik az is, hogy etikusabbnak érzem megszerezni a szaktudást, nem szaktudás nélkül, az olvasók/nézők terhére próbálkozni.