Megválaszolná valaki ezeket a történelem kérdéseket?

Tatárjárás, IV. Béla

IV. Béla (1235-1270):

Előzmények:

apja, II. András (1215-1235) idején jelentős birtokadományozások - a királyi birtokok területének csökkenése - a királyi vármegyerendszer felbomlása;

a szerviensek mozgalmának erősödése (Aranybulla, kehidai oklevél) - a nemesi vármegyék kialakulása - a rendiség kezdetei;

mongol-tatár előrenyomulás a kelet-európai-síkságon (1237: Julianus hírt hoz a mongolokról, 1240: Kijev eleste)

Uralkodásának első szakasza (1235-1241):

1235: rivális nélkül kerül a trónra (Székesfehérvár);

célja: erős, patrimoniális királyi hatalom megteremtése; saját elképzeléseinek megvalósítása;

keménykezű politizálás - leszámol apja híveivel;

írásbeli kérvények rendszere - petíciózás - korszerű közigazgatás, adminisztráció;

birtokrestaurációs politika - 1238.: megtorpan a birtokok visszavétele;

cél: 1.: III. Béla korabeli viszonyok visszaállítása - királyi birtokok visszavétele;

keleti terjeszkedés: 1235 - 4 domonkos szerzetes - Julianus: Magna Hungaria.

1237: hír a fenyegető mongol támadásról; csapat élén Dzsingisz kán unokája, Batu kán; (levele IV. Bélához - behódolás);

1239: Béla befogadja a nomád kunokat - kereszténység felvétele - birtokosok ellenszenve - Köteny meggyilkolása - a kunok kivonulása;

Tatárjárás (1241-1242):

1241: váratlan mongol támadás - március 12. Vereckei hágó - Dénes nádor veresége - fő csapás: április. 11. Muhi;

1241: átjutnak a Dunán - Béla segítséget kér Frigyes osztrák hercegtől - szorult helyzet - elfoglal 3 nyugati megyét (Esztergom, Pannonhalma, Székesfehérvár ellenáll)

Béla elmenekül: Ausztriába, majd Trau városába (Trogir, Dalmácia);

a lakosság és az anyagi javak jelentős része (20-25%) elpusztul, csak a várak képesek ellenállni;

1242. március: kivonulnak a mongolok

Uralkodásának második szakasza, a "második államalapítás" (1242-1270):

hospesek behívása: Alföldre kunok, Felvidékre csehek, morvák, lengyelek, Nyugat-Magyarországra németek, Erdélybe románok - csak kis részük olvad be a magyarságba - a nemzetiségi arányok növekedése - jelentős területek művelés alá vonása;

külpolitika: szövetség Halics (Gácsország/Galícia) fejedelmével a tatárok ellen;

a birtokvisszavételek felfüggesztése;

adományozások feltételekkel: kővárépítés, páncélosállítása;

a szerviensek, nemesi vármegyék jogainak erősítése;

1240. érdeklődés nyugat felé - 1246: Frigyes megtámadja Mo-t - magyarok veszítenek, de Frigyes meghalt - harc a Babenberg örökségért, melybe bekapcsolódik a cseh Ottokár;

1243: Rogerius váradi főesperes elkészítette munkáját a tatárjárásról (Siralmas ének);

1247: elkezdődött a budai vár építése;

1250: Özséb remete megkezdte a pálos rend szervezését;

1251: Béla kiváltságlevelet adott a magyarországi zsidóságnak

1262: pozsonyi egyezség - trónviszályt elkerülendő - társuralkodói rendszer (István - Béla)

1267: együtt újították meg a nemesek szabadságjogait - II. Aranybulla - évenkénti fehérvári törvénynapok, szerviensek = nemesek, nagybirtokosok = bárók,

kialakul a familiáris: köznemesek - meg akarták őrizni vagyonukat - részt vettek birtokai gazdasági irányításában, harcoltak magánhadseregében. Ők alkották uruk udvarát, környezetét, tágabb értelemben vett családját;

1270: IV. Béla meghal

A mohácsi csata és az ország három részre szakadása

A törökkel folytatott két évszázados párharc során a magyarok számára egyre kedvezőtlenebbé váltak az erőviszonyok. Az Oszmán birodalom egyre inkább növelte területeit, és már-már felülmúlta az európai nagyhatalmak erejét. A török hadsereg a kor egyik legnagyobb és legjobb hadserege volt. Könnyűlovasságból (szpáhik), gyalogságból (janicsárok) és tüzérségből állt.

Magyarországon viszont a királyi hatalom meggyengült. Nem volt elegendő jövedelem a végvárvonal fenntartásához, így a várak állapota romlott és képtelenekké váltunk huzamosabb ideig ellenállni. II. Ulászló a Habsburgokhoz közeledett, és Miksától várt támaszt, ez azonban a nemesség ellenállását váltotta ki. II. Lajos szintén szembefordult a rendekkel. A királyi reformtervek megbuktak, és miközben a király a belviszályokkal volt elfoglalva Szulejmán hadai megindultak Magyarország belseje felé.

A szultán elfoglalta Szabácsot és Nándorfehérvárt (1521). És bár a magyar vezetők tudomást szereztek a támadásról, semmi előkészületet nem tettek. Közben Pétervárad is török kézre került. A törökök továbbjutottak Eszékig, ahol hajóhidat építettek. A magyar seregek Tomori Pál vezetésével 1526 augusztusában a mohácsi síkon vette fel a harcot a törökkel. A szultán megsemmisítő győzelmet aratott II. Lajos 26 ezer főnyi seregével szemben. A csata során elesett a legtöbb fontos magyar vezető, főispánok, püspökök és még maga a király is.

Az elesett király helyére Szapolyai János erdélyi vajdát választották uralkodónak, a Habsburg-pártiak azonban Ferdinándot támogatták. Tokajnál Ferdinánd vereséget mért Szapolyaira, aki a szultánhoz fordult segítségért. Szulejmán János hűségéért cserébe elfoglalta Budát, majd átadta neki. Eztán Bécs ellen indult, de vissza kellett fordulnia. 1532-ben ismét kísérletet tett Bécs bevételére, de Jurisics Miklós Kőszegnél útját állta.

Egyre világosabbá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került. 1533-ban szerződésben kölcsönösen elismerték egymás területeit.

1538-ban I. Ferdinánd és Szapolyai János Váradon békét kötött, amely értelmében kölcsönösen elismerték egymás királyságát, továbbá megállapodtak, hogy János halála után trónja a Habsburgokra száll. 1540-ben, amikor Szapolyai meghalt, megeskette híveit, hogy fiát, János Zsigmondot teszik meg királynak. Hogy kérését teljesíteni tudják Fráter György a szultánhoz fordult. 1541-ben a törökök megszállták Budát, ahol be is rendezkedett, Izabellának és a csecsemőnek Erdélyt és a Tiszától keletre eső részt adta. Így az ország három részre szakadt; Királyi Magyarország (nyugaton és északon), Izabella királysága (keleten), Török Birodalom, vagy más néven a hódoltsági területek (délen).

A Királyi Magyarország a Habsburgok vezetése alatt kialakuló közép-európai birodalom tagja lett, lakossága kb. 1,5 millió fő volt. Helytartókat neveztek ki az ország élére. A pénzügyek irányítására létrehozták a Magyar Kamarát, ami Pozsonyban székelt, később kibővítették a Szepesi Kamarával. A Magyar Kamara elvben független volt, a valóságban azonban az Udvari Kamara alárendeltje lett. Az udvari Haditanács volt az egyetlen olyan szerv, ami egybevonta a birodalmi és magyar hivatalokat. A hadügyek irányítására hozták létre és hatásköre az egész birodalomra kiterjedt. Az uralkodónak új végvárrendszert kelet kiépítenie, ennek legjelentősebb várai Kanizsa, Szigetvár, Győr, Veszprém, Komárom, Fülek és Eger volt.

A hódoltsági területeken a török államberendezkedés, közigazgatás és tulajdonviszonyok váltak meghatározóvá. Az elfoglalt területekről a nemesség és a polgárság elmenekült. A magyarországi török erők élén a budai vilajet vezetője, a budai pasa állt. A területet vilajetekre, azokat pedig szandzsákokra osztották. Az igazságszolgáltatás a Korán alapján működött, és a muftik és a kádik látták el. A defterdárok évről- évre adóösszeírásokat készítettek. Az összes szerzemény a szultán kezébe került. a földek nagy részét a szultán kiadta szolgálati birtokként. A hódoltsági területen élők többszörösen adóztak. Fizetniük kellett a török államnak a harádzsot, és a tizedet is.

1552-ben az oszmánok célja az országrészek elszakítása, elszigetelése és Erdély ismételt hódoltatása volt. Ali pasa és Ahmed vezír támadásokat indított két irányban. Ali elfoglalta Veszprémet, majd Nógrádot, Szécsényt és Drégelyt, utóbbit Szondi György védte. Ahmed Temesvárt ostromolta és be is vette, aztán továbbhaladt Szolnok felé, ahol egyesült a két török sereg, és együttesen Eger ellen vonultak. A várat Dobó István kapitány vezetésével sikerült megvédeni.

1566-ban ostrom alá vették Szigetvárt. A Zrínyi Miklós által végett várat bevette ugyan a török, de az ostrom közben meghalt Szulejmán. A hatalom II. Szelim kezébe került.

1568-ban Miksa és II. Szelim a drinápolyi békében rögzítette a fennálló helyzetet. Ezzel tartóssá vált Magyarország három részre osztottsága.

Jellegzetes végvári élet alakult ki. Az 1550-es években korszerűsítették a várakat. Legjelentősebb végvárak: Győr, Szigetvár, Eger. A végvári katonaság önálló réteggé fejlődött. A társadalmi ranglétrán helyük a nemesség és a parasztság között volt. A katonáknak önmaguknak kellett gondoskodniuk a létfenntartásukról, földműveléssel, szőlőműveléssel és marhakereskedelemmel is foglalkoztak. Ezen kívül portyákat is folytattak. A végvárakban békeidőben fejlődött a kulturális élet is, lásd: Balassi Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén.

Az I Világháborút lezáró békerendszerek.

Bulgária 1918. szeptemberében, a Monarchia 1918. november 3. napján, Törökország okt. 30-án, míg Németország 1918. november 11-én tette le a fegyvert. A párizskörnyéki békéket 1919. január 18-án nyitották meg (mint annakidején a békét aláírták a franciák). 5 nagyhatalom: USA, Nagy-Britannia, Olaszország, Japán, Franciaország. 4 nagy: Wilson, Lloyd George, Orlando és Clemenceau. Különböző szekciók működtek: az európai területi kérdéseket tárgyalónak francia elnöke volt, míg a gyarmatok és a Török Birodalom kérdését tárgyalónak Smuts tábornok volt az elnöke, vagyis angol. 58 bizottság működött, ahol meghallgathatták a nemzetiségi képviselőket. A Tízek Tanácsa az 5 miniszterelnökből és az 5 külügyminiszterből állt.

A franciáknak revansvágya volt, európai hegemón szerepbe akartak kerülni, és támogatták az újonnan létrejött nemzetállamokat, hogy körülzárják Németországot, Ausztriát és Magyarországot (tudták, hogy milyen szarok, és ezért féltek annyira). Az angolok minden figyelmüket a gyarmatokra fordították, és a kontinensen csak arra figyeltek, hogy a franciák ne kerüljenek hegemón szerepbe. Az USA-t csak a tengerentúli ügyeivel foglalkozott: Kína, Szibéria, Dél-Amerika. Az ún. izolacionisták azt akarták, hogy az USA ne avatkozzon bele az európai politikába. Ezért a német béke után ki is vonultak a békekonferenciáról. 1919. febr. 14-n (vagy ápr. 29-n) lefektették a Népszövetség alkotmányát, mely eredeti neve Nemzetek szövetsége volt. 1920 elején kezdte meg a munkáját. A tanácsot, ami az operatív munkát végzi, angol, francia, japán, olasz képviselők alkotják. Az alapvető döntéseket a közgyűlés hozta, amelyben minden tagállam képviseltette magát.

A békét Németországgal 1919 jún. 28-n kötötték meg a Versailles-i tükörteremben. Elsas-Lotharingiát Franciaországhoz csatolták. Luxemburg kivált a német vámszövetségből. Belgium is és Dánia is területeket kapott. Nyugat-Poroszország és Pomeránia Lengyelországé lett. Danzig szabadváros lett. A Corridor Lengyelország Északi-tengerre való kijutását szolgálta. A Rajna bal partja katonailag megszállt terület lett. A német jóvátétel kifizetése után kerül vissza Németországhoz. A Saar-vidék a Népszövetség irányítása alá került. 15 múlva lévő népszavazásnak kell döntenie a terület sorsáról. Megtiltották az Anschluss-t (Ausztriával való egyesülést). Ezek a területi elcsatolások nem okoztak gazdasági válságot. Az ország maximum 100.000 főnyi hadsereget tarthatott, és tilos volt az általános hadkötelezettség és az újfajta hadieszközök használata. A jóvátételt egy jóvátételi bizottságnak 1921-is kellett megállapítania, de 20.000.000. aranymárkát azonnal ki kellett fizetni. Az ország gyarmatai, mint Népszövetségi mandátumok a győztesek kezébe kerültek.

A szövetséges és társult hatalmak 1917. márc. 30-án elismerték Lengyelország függetlenségét, és ezt 1909. jún. 28-án szerződéssel megerősítették. A keleti határok majd csak az 1921-es Rigai békében lettek véglegesen meghatározva.

Ausztriával a békét 1919. szept. 10-én írták alá Saint-Germenben. Dalmácia, Krajna, Dél-Karintia és Dél-Stájerország a Szerb-Horvát királysághoz került. Románia Bukovinát kapta meg. Galícia Lengyelországhoz került. Elismerte, hogy Csehországból, Morvaországból és Sziléziából létrejött Csehszlovákia, vagyis 3.000.000 német került Csehszlovákiába. Viszont megkapta Magyarországtól Burgerlandot, amitől majd Sopron népszavazással visszatért Magyarországhoz. Ezenkívül tilos volt az Anschluss.

Bulgáriával a békét 1919. nov. 7-én kötötték meg Neully-ben. Görögország megkapta Macedónia déli részét, vagyis Bulgáriát elvágták az Égei-tengertől. Valamint északon és nyugaton kisebb határmódosítások történtek.

Magyarországgal a békét 1920. jún. 4-én kötötték meg Kis-Trianonban. Az antant nem akarta elfogadni sem Károlyit, sem a Tanácsköztársaságot tárgyaló félnek. Csak ezek után lehetett megkötni a békét, viszont addigra már a nemzetiségek elfoglalták azt, amit akarnak. És az antant támogatta őket. Csehszlovákia megkapta Felvidéket és Kárpátalját. romániáé (akiket szarrá vertünk, és csak akkor léptek be a háborúba újra, amikorra már vesztettünk) lett Partium, Bánát és Erdély. A Szerb-Horvát királyság megkapta Nyugat-Bánátot, Bácskát, Horvátországot, Muraközt és Muramelléket. Ausztriához került Burgenland. Magyarország hadserege maximum 35.000 fő lehetett, és tilos volt az általános hadkötelezettség. A jóvátételt 20 éven keresztül kellett fizetni. A békekötésre menődelegációt gróf Apponyi Albert vezette. A tagok voltak: gróf Bethlen István és gróf Teleki Pál. Ők nem azzal az utasítással mentek ki, hogy írják alá a békeszerződést. Az utolsó előtti napon Apponyi elmondhatott egy beszédet. Ő arra hivatkozott, hogy egy ilyen béke szétzúzná Magyarország egységét, és ez a rendezés nem tartaná be a wilsoni rendezési tervet.