Diákhitel?! Ki mit gondol róla?

nézd csak - a pontszám bal sarok alul:

10/10 :DD

Szia, szerintem én elég részletesen válaszoltam... pro-és kontra dolgokat is írtam, ill. konkrét számszerű összegeket is. :)

A veszekedésről - sztm. nem veszekedés - legalábbis részemről nem az...:)

Egész egyszerűen sajnos van olyan (nem is kevés), hanem kb. a magyar emberek kb. 15%-a, akiknek annyira fülükbe f*ngik a jólét, h. nem veszik észre a mai magyar valóságot...

Nem hiszem, h. Kolompár Józsika leírhatná ugyanazt, amit a kedves vitapartner, hogy pl. a munkanélküli, Tarnabodon élő szülei akárcsak a kollégiumának a 10%-át is ki tudnák köhögni...

vagy egy egyedülálló tanítónő anyuka, az egyetemista korú lányának a 250ezres tandíját a havi 90-100ezres keresetéből...

De hagyjuk is, mert hiába is mondod ezt egy olyan embernek, akinek soha nem voltak lényegében véve olyan anyagi gondjai, amik gyakorlatilag az emberi szükségleteit veszélyeztették...úgysem fogja megérteni...

Én kifejezetten hátrányos helyzetű voltam, szv. sajnos nem az volt kérdés, hogy felvegyem-e vagy sem, hanem hogy azzal együtt az a család éhenhalása ellen vegyem fel, vagy futja-e belőle a tandíjamra is...

Aztán végzetem. Inkább nem írnám le azt a pár évet. Volt hogy bizonyos jogalakítások miatt kollégium hiányában szó szerint az utcán vártam meg, hogy másnap 7:45-kor nyisson a suli kapuja...

Gondolom erről a "félreteszem az anyáméktól kapott pénzt" hozzászóló úgysem tudja elgondolni mit is jelent... :-/

Mindenesetre végeztem, ma már szerencsére biztos egzisztenciám, és magyar szinten az átlagnál jelentősebb életszínvonalam van. Viszont sosem felejtem el azokat az éveket, és a gyerekeimet is megtanítottam bizonyos fokú empátiára....- ami a hsz.-ból nyilvánvalóan hiányzik.

Neki az, hogy mindennap eszik, vagy hogy anyuci-apuci tömi zsével ugyanolyan tök természetes, minthogy kizárólag Ő egyedül érte el, amit elért....(persze, ki más... :-/)