Tudtok olyan orvosi pályát mondani, ami azért nem olyan nehéz, mint például a sebészet, de azért fontos?

-bőrgyógyászat

-urológia

-nőgyógyászat

Az összes fontos.

De mi az, hogy "nem olyan nehéz"? Mit értesz nehéz alatt?

Azt, ha műteni kell? Vagy ha sokat kell dolgozni? Vagy ha kifejezetten stresszes? Ha lelkileg megterhelő?

Azért nagyon nem mindegy....

?

Még nem vagy hallgató, ha jól sejtem. Mind fontos. A sebészet kézügyesség, közel sem a legnehezebb.

Arról nem is beszélve, hogy ha erre adod a fejed, neked is meg kell küzdeni a sebészet szigorlattal, kampózni kell bőszen, hallgatni, ahogy ordibálnak a félőrült sebészek, majd vizsgázni (bár az annyira nem vészes). :)

Egyébként minden szakterületnek megvan a maga komplexitása, mindnek megvan a maga nehézség, jó sebésznek és jó szemésznek lenni majdnem ugyanolyan bonyolult és összetett feladat.

A felelősség, a terhek, az orvosi pálya effektív nehézségei mindenhol megjelennek, maximum van, ahol kevésbé (pl. háziorvos, de hát az meg...).

Sok sikert! :)

"(pl. háziorvos, de hát az meg...)."

Kedves válaszoló, azért megkérdezném, hogy neked mi a foglalkozásod, hogy van képed lenézni egy háziorvost! Remélem semmi közöd sincsen az egészségügyhöz! És nagyon remélem, hogy még véletlenül sem vagy orvostanhallgató, vagy orvos! Nem igazán tudok a háziorvosnál fontosabb láncszemet elképzelni az egészségügyben. Ő a legfontosabb kapocs a páciens és az egészségügy között. Ő van az orvosok közül a legszorosabb kapcsolatban a beteggel és az egészségessel is, ő ismeri a családját, ő kezeli évtizedeken át a krónikus betegségét. Gyakran ő veszi fel az első anamnézist, és ő utalja be a beteget kórházba.

Szerintem egy jó háziorvos legalább olyan fontos munkát végez, mint egy jó sebész! Továbbá az sem igaz, hogy kisebb lenne a felelőssége, mint a többi orvosnak. És ezt úgy mondom, hogy nincsen háziorvos rokonom, és én sem feltétlenül szeretnék háziorvos lenni, habár nem kizárt. Abban az esetben, ha orvos vagy, én a helyedben mélységesen szégyelleném magam! Az egészségügy teamwork, aminek minden láncszeme fontos! A háziorvos az első láncszem, nélküle biztos borul a rendszer.

Egy medikus

Hű, én senkit nem nézek le, bocsásd meg, hogy nem érzem nagy szakmai kihívásnak a háziorvosi létet.

Tudod, majd osztályra kerülve Te is átértékeled ezt a rózsaszín fénybe burkolt látásmódot (bár kívánom, hogy mire odakerülsz ne kelljen átértékelni, és így menjen, ahogy elképzeled).

Sajnos az egészségügy teamwork jellege Mo.-n régen elveszett - és sajnos szomorú tény, hogy a háziorvosi szakma többségében a gyengébb képességű egykori orvostanhallgatók felvevő piaca.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez erős kritika, de ha megengeded, nem szégyellem most magam: az általános tapasztalat szerint a háziorvosok egy jó nagy része csak hanyagul képes ellátni orvosként a feladatát (súlyos kórképek abszolút félrediagnosztizálása), az adminisztratív teendőket is csak ímmel-ámmal. Pl.: a betegek jó része (10-ből 6-7) arról számol be - ez úgy tűnik kiforrott rendszer - hogy kis postaládákba kell bedobni a gyógyszer és beutaló igényeket, és másnapra az asszisztens, ha visszamennek érte, a kezükbe nyomja, és mehetnek világgá. Ami azt jelenti, hogy Kati néninek, ha a szomszéd azt javasolja, hogy ezzel a hasfájással most már keresse fel a neurológiát, mert ott foglalkoznak igazán ezzel, akkor Kati néni post-itre felírja, hogy neurológia beutaló, meg kéne egy kicsi Rivotril is, mert mostanában alig alszom, akkor másnap mehet az összes papírért. Nagyvárosról beszélünk és klinikáról, olyan ambuláns rendeléssel, ahol naponta nem ritkán 60 beteg jelentkezik reggel a regisztrációnál - ha köztük van Kati néni is, a hasfájással, akkor az baj. (Emellett rengeteg a hallgató is, akikkel szintén foglalkozni kell, bár /TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!!/ a világon semmi nem érdekli őket - az idő meg véges.) Csoda, hogy a BNO kódot nem íratják fel a kis papírra a beteggel, akkor már abszolút minimalizálódna a munka. Bár a scatulam originalem szövegre is meg lehetne tanítani párat, és akkor csak az üres receptet kellene odaadni. Bocsásd meg az iróniát, az szüli, hogy hatalmas gondok vannak a teamwork ezen pontjával, és igen én úgy látom, hogy ezzel a ponttal van az egyik legnagyobb probléma, tudod miért? Mert pusztán a lelkiismeretesség, az önképzés, és az odafigyelés megoldaná a problémákat - anyagi források sem ártanának, de nem elsősorban az hiányzik. Arról, hogy mennyire ismeri a család vagy akár a páciens betegségeit, inkább nem is mondanék semmit.

Miért könnyebb szakma? Mert nem jön délután négykor, munkaidő vége előtt sürgős, azonnali ellátásra szoruló beteg, ami nálunk azt teszi, hogy 13 órássá nyúlhat a munkaidő, adminisztrációval együtt; mert nem jön ügyeletbe 4 mentő egyformán súlyos tünetekkel küzdő beteget szállítva, és nem kell eldöntened, hogy melyik kerüljön először a kezeid közé; mert nem dolgoznak adott esetben 38 órát egyszerre 50 beteggel az "ügyeletben", mert ritkán látnak valakit effektíve elsorvadni az ágyukban etc. A teendők nagy részét az adminisztráció teszi ki. Ami RETTENTŐEN fontos lenne, abban az esetben, ha helyesen végeznék. De sajnos nem. És hidd el, meghatódok, ha jó, hozzáértő háziorvost látok vagy ilyenről hallok, mert sajnos ritka.

Igen, azt, hogy úgymond a jobbak nem ezt választják az okozza, hogy a kórházi/klinikai munka társadalmilag megbecsültebb - de ennek is megvan az oka, nagyanyáink korában a háziorvost szentként tisztelték.

Azt hiszem, hogy az orvoslás és az egészségügy reformációját belülről kell elindítani, és az orvosoknak kell először legalább a saját mulasztásukat korrigálni. Semelyik pont nem tökéletes jelenleg, de ez különösen tökéletlen.

Még egyszer: senkit nem nézek le, a tapasztalataim szerint jelen rendszerben a háziorvosi munka a legegyszerűbben elvégezhetőek között van, és igen, a szakmaiság gyakran elvész belőle.

Elnézést kérek, ha valakit megbántottam a véleményemmel, a tapasztalataim ezek, és nagyon örülnék, ha felülíródnának (mint ahogyan nagy ritkán fel is csillan a remény, egy jó és hozzáértő házi orvos láttán).

Szép, havas napot kívánok mindenkinek.

Nem szeretnék nagyon belefolyni a vitába, csak kicsit lecsillapítani a dolgokat:)

Szerintem elbeszéltetek egymás mellett.

84%-os a jelenlegi helyzetről beszél (és azt kell mondjam, teljesen igaza van). Mikor sürgősségin voltam, láttam mivel küldte be a házidoki a betegeket...amivel kellett volna, azzal sose, amivel meg baromira nem kellett volna, azzal rögtön.

Viszont a másik válaszadó arról beszélt, hogy milyen fontos LENNE a háziorvos. És ebben meg neki van igaza. Hiszen az eü is sokkal jobban működne, ha a házidokik normálisan ellátnák a feladatukat.

Szerintem mindkettőtöknek igaza van, csak egyikőtök a jelenlegi helyzetről beszél, a másik a kívánatos helyzetről:)