Szerintetek lehetek így pszichiáter?

Úristen, ezt nem hiszem el, mintha csak magamat olvasnám, énis pont e kettő szakma között vacilálok:D Wow. Ráadásul én is utálom az embereket...hűh.:D

Szerintem inkább pszichiáter legyél. És igen, kiváló is lehetsz..

OK, ez remélem csak a nap poénja volt.

Egy pszichiáter aki nem szereti az embereket és a társaságukat. Mivel is foglalkoznak pontosan? Emberekkel.

AZért érzed az iróniát.

A válasz a kérdésre, hogy nem.

Ez olyan mint, hogy lehetek informatikus, de nem szeretem a számítógépeket.

Vagy lehetek halász, de utálom a halakat.

Lehetsz,hiszen jelentkezhetsz az orvosira és el is végezheted,ennek semmi akadálya.

Kérdés,hogy milyen szakember válik belőled.A munkád során szerintem nagy akadályokba ütközhetsz ezzel a hozzáállással...Nehéz lesz számodra empátiát és megértést tanúsítani,főként egy olyan személlyel,aki számodra nem szimpatikus,vagy nem értesz egyet a gondolkodásmódjával.Nem darab húsokról,megoldandó ügyekről van szó,amire ha rájössz felírod a gyógyszert és kész, a pszichiáteri hivatás nem ebből áll.

Nagy valószínűséggel el fogod végezni a pszichoterapeuta képzést,hiszen úgy van értelme az egésznek...Ott pedig komoly munka folyik,ráadásul a terapeuta munkaeszköze a saját lelke,a hozzáállásod,érzéseid pedig nem fogod tudni színészi játékkal leplezni.A feltételezett segítő szándékoddal mögött a páciensek meg fogják érezni a valódi attitűdöd,ez a kettősség pedig tönkrevágja a bizalmi légkört,ami mindennek az alapja.Emellett a terápia alapja sok más mellett a teljes elfogadás a terapeuta részéről (ez nálad hiányzik)illetve a kongruencia (hitelesség),ami szintén nincs meg benned,hiszen hogy várhatod el a betegedtől,hogy bízzon benned és a segítő szándékodban,ha nyilvánvalóan látja,hogy nem kedveled őt.

A terapeuták kötelesek bizonyos időközönként szupervízióba járni,ahol megbeszélhetik,megvitathatják a problémásabb eseteiket,meghallgatják mások eseteit.A fentiek alapján neked ez sem menne.