Képtelen vagyok barátkozni?

Az a problémám, hogy ugye holnap lesz az első nap, és én nem ismerek senkit, mert elköltöztünk egy másik városba, ráadásul tavalyi évben magántanuló voltam és most kezdem a középsulit.Az előtt sem voltam az a könnyen beilleszedő típus és őszintén szólva nem is voltak barátaim mert úgy 6. környékén történt egy haláleset a családban (azelőtt sem volt egyszerű gyerekkorom, apukám alkoholista, de már 4 éve nem élünk vele) és aztán megszűnt mindenkivel a kapcsolatom, akikkel azelőtt jóban voltam azokkal nem is beszéltem és az utolsó 2 évem(6.-7.) egy pokol volt, mindig kibeszéltek, lenéztek, beszóltak, volt, hogy egy csaj akivel azelőtt jóban voltam azt kívánta, hogy törjön el a lábam meg ilyen és ehhez hasonló durva dolgok, és úgy leépítették az önbizalmam, hogy már ahhoz, hogy köszönjek valakinek, ahhoz is nagy erő kell. Az elmúlt évem tök nyugis volt, itthon voltam, de az sem megoldás mert így meg nincsenek normális kapcsolataim. Ha bemegyek egy közösségbe rögtön el fog a pánik, szorongok, az jár a fejemben vajon mit gondolnak rólam, meg ilyenek, és nem tudom mi lesz holnap. Tudom,ez egy új iskola, új lehetőségek, de én ezt is el fogom szúrni érzem. Olyan szinten önbizalomhiányom van, és olyan szinten érzékeny vagyok, hogyha valaki csúnyán néz rám már szinte elbőgöm magam. Eggyel tudom magam nyugtatni, hogy az előző iskolánál rosszabb nem lehet. Jó tanuló vagyok, semmi gondom nincs ilyen téren. És például sokszor érzem azt, hogy semmi kedvem a többi emberhez, inkább elbújnék az egész világ elől, és nem mennék sehova. Más ilyenkor bulizni akar, szórakozni én viszont csak otthon lenni nyugiban, valószínű azért mert kisebb koromban sosem volt nyugalmam, mert mindig gyomorgörcsöm volt, mind az iskola mind apukám miatt. Nem tudom mit tegyek ezek ellen, mert ez így nem mehet tovább. Lehet, hogy jó lesz ez az iskola, mert az előző elég elit volt, nálunk sokkal módosabbak jártak oda, ez meg egy kis város, itt gondolom nem olyan sznobok a gyerekek.