Mit kezdjek? Most kell dönteni a jövömről de képtelen vagyok. Kicsit hosszú de segíts légyszives.

a tanáraid és a szüleid mit mondanak? sztem a biosz és kémia tanárod tudná megmondani a legjobban, h megfelelő-e ez a pálya Neked, hiszen Ők látják, h mennyire teszed oda magad az említett tárgyakban

ha Ők látnak benned reményt, akkor hajrá :) én mindig irigyeltem azokat, akik okosak kémiából és bioszból.. én sajna kasu voltam az ilyesmihez, de sztem érdekes tárgyak, és az orvosira biztos bejutsz, ha ügyes vagy :)

Nézd, az orvosi egy hivatás. Biztosnak kell lenned abban, hogy ez akarsz lenni. Ha igen, akkor meg sürgősen hagyd magad mögött valahogy ezt az önbizalomhiányt, mert csak megkeseríti az életed.

4,7 az jó eredmény, főleg erős gimiben. Az érettségi nem olyan nagy dolog, egyáltalán nem nehéz, csak nagy a lelki nyomás, azt kell tudni kezelni. Nincs okod tehát aggódni.

Nekem voltak 4,5körüli átlaggal rendelkező osztálytársaim, akik amúgy nem voltak nagy zsenik, de szorgalmasak voltak, és bejutottak orvosira. Volt olyan is, akinek nem sikerült, de újraérettségizett, és másodjára felvették (sőt olyat is ismerek, akinek harmadjára jött össze). Ott vannak, teljesítenek, már arra sem emlékeznek, hány százalékos érettségit írtak.

Egy szó mint száz, alaptalanul félsz, és ezt kell kezelned. Csak saját magadat akadályoznád meg abba, hogy elérd a célod.

Orvos akarsz lenni? Akkor ne válts, mert egész életedben bánni fogod, hogy nem jelentkeztél, még akkor is, ha jó munkád lesz és élvezed, ott lesz benned a "de mi lett volna, ha nem ijedek meg és folytatom a faktokat".

Ha jó tanuló vagy (márpedig a 4,7 azt jelenti), és a következő két évben nem hagyod abba a tanulást, minden esélyed megvan, hogy felvegyenek. Ha meg nem vesznek fel, akkor sem dőlt össze világ, megpróbálod egy évvel később (nagyon sok orvosis másodjára-harmadjára kerül be, egyáltalán nem szégyen). Azalatt az egy év alatt meg tanulsz vagy nyelvvizsgázol vagy tanfolyamra jársz, talán még jól is fog jönni egy év pihenés.

De neked miért ne sikerülne? Ha van segged és akaraterőd, mint írtad, és el tudnád végezni, akkor felvesznek, hidd el, bejutni könnyebb mint elvégezni (ez a legtöbb szaknál így van).

Én pont nem olyan régen szidtam magam, hogy miért nem tanultam 4 éven keresztül jól, mert bejuthattam volna az orvosira... szerettem volna orvos lenni... De bioszból végül nem érettségiztem, megijedtem. És most itt vagyok, kémia szakra megyek... Ha jobban tanultam volna, akkor most szeptembertől orvosira vagy gyógyszerészetire járnék, de így kémia lett...

Unokatesóm 1 ponttal maradt le az orvosiról meg a fogorvosiról, gyógyszerészként diplomázott, nem bánta meg, sőt, örül... még nem volt meg az államvizsgája, már kapott állásajánlatokat (külföldről is...)

Tedd meg magadért, hogy nem adod fel az álmod, belehúzol, már csak két év, és lehet, hogy orvos leszel :)

Én is éreztem ezt a félelmet a kudarctól, tudom miről beszélsz, de le kell győznöd. El kell hinned, hogy képes vagy rá, és meg tudod csinálni!

Érettségitől meg ne félj, teljesen felesleges, ezt ne felejtsd el. Én ideges voltam nagyon, és rontott a teljesítményemen. (Nem sokat, de azért számít)

Ne idegeskedj, a tanárok célja is az, hogy átmenj, egyébként 4,7-es átlaggal ne félj, én 4,3-al ballagtam, érettségim 4,8-as átlagú lett (töri 4-es, többi 5-ös; 362 ponttal vettek fel egyetemre)

Szóval ne félj, bízz magadban! :)