Műszaki szakon tanuló lányok! Mi vitt titeket arra, hogy ezt a pályát válasszátok? Srácok! Ti mit szóltok ehhez?

Nálunk a szüleim szintén mérnökök, testvérem is mérnök hallgató, így nekem teljesen természetes, hogy ezen a pályán vagyok és maradok is. Pl. az a legzavaróbb, amikor megismerkedek egy sráccal akár élőben, akár csak online unaloműző beszélgetésként, akinek esetleg valamilyen középfokú szakképzettsége van és huszonegy-két évesen már dolgozik. Amikor elmondom, hogy mit tanulok és mennyire szeretem, akkor mintha megijednének, rögtön visszalépnek három lépést, távolságtartóak lesznek és ez mondjuk baromira rossz érzés, mert nem hiszem hogy a "tanultság" határozná meg azt, hogy egy ember mennyire értékes, viszont mintha ők ezzel túlságosan lebecsülnék magukat, vagy fel engem, nem tudom, de rossz...

Nálunk építőn nagyon kevés lány vagy, olyan meg még kevesebb, aki végig is csinálja. Minden félévben 1, max 2 lány diplomázik. Építészmérnökin tudom, hogy rengeteg a női hallgató, szinte már verik a fiúkat létszámban. :)

Egyébként teljesen igazatok van, én is jobban eltudom képzelni magamat a "férfiak világában", jobban együtt tudok működni velük, tudunk csapatban dolgozni, én is sem vagyok az a tipikus cicababa. A lányok sokkal makacsabbak, kevésbé hajlandóak a csapatmunkára, ahogy mondtátok fúrják a másikat, szítják a feszültséget, könnyebben megsértődnek vagy felkapják a vizet dolgokon, ezt a mérőtáborainkban tapasztalom erőteljesen sajnos, így én is szívesebben dolgoznék férfiakkal, avagy egy-két céltudatos, magabiztos nővel, aki nem roppan össze egy kis nyomás alatt.