Ismerőstől ti kérnétek pénzt korrepetálásra?

Szerintem ha az illető úgymond távoli ismerős, akkor ez nem fér bele az önzetlenség kategóriába.

Nem 1-2 alkalomról van szó, hanem gondolom heti 2-6 óráról 2 hónapon keresztül.

Ha több alkalmomról van szó, akkor neki kellett volna megkérdeznie szerintem. Oké, hogy ha egyszer-kétszer elmagyarázol vmit neki, akkor nem kérsz érte smemit, ez érthető.

De ha több hónapon keresztül, esetleg heti többször, több órát foglalkozol vele, akkor igen is elvárható szerintem. Nyilván nem annyit, mint egy igazi tanár, de azért vmennyit igazán adhatna.

Szerintem vagy a haveroddal, vagy a szüleivel beszéld meg.

Az önzetlenezőnek meg: Úgy imádom, hogy ebben az orszgában mindenki olyan marhára elvárja az önzetlenséget. Majd ha nekem önzetlenül ingyen adják a boltban a kenyeret, meg nem kell fizetnem a villanyért/gázért/vízért, akkor én is önzetlen leszek mindenkivel...

Matekot jól tanítani nehéz, legalábbis én csak nehezen tudok rákészülni (sok módszertani meg tudományfilozófiai-ismeretelméleti háttér van a jó óra mögött, kis túlzással fogalmazva afféle ,,néprajzi-antropológiai tudás''). Ennek érzésem szerint az lehet az oka, hogy minden ember személyisége más, és ezért szerintem az egyes személyek más-más úton keresztül tudják ugyanazt a fogalmat megérteni.

Ez csak azért jutott eszembe, mert most most úgy vettem le az eddigiekből, hogy tulajdonképpen magának a tanított ismerősnek is az lehet az érdeke, hogy fizessen az óráért: hiszen enélkül valószínűleg kevesebb erőforrást tudsz fordítani a módszertani finomságokra, és csak a szűken vett szakmai részel tudsz foglalkozni, úgy viszont éppen Neki lesz nehezebb az anyag feldolgozása. Egy hasonlat: inkább kifizetem a fogorvosnak a fájdalomcsillapító szuri árát, ha mondjuk tényleg nincs rá kerete, minthogy anélkül legyen kénytelen fúrni.

Szóval ha nem tévedtem most, és ha eltaláltam, mi a helyzet, akkor szerintem valahogy azt lehetne kidomborítani, hogy ez épp az Ő érdeke is. A közös baráttal is jó ötlet lehet beszélni, mert talán úgy még könnyebb lehetne elvinni ebbe az irányba a dolgot.

Mármint úgy értem, hogyha egyébként lenne rá pénze Neki.,

Mert mondjuk sokat gondoltam arra, jó lenne azt csinálni, mint néhány ismertebb gyerekpszichológus meg pedagógus, hogy cigány gyerekek tanításával és tehetségfejlesztésével foglalkozni valamelyik telepen. Azt nyilván ingyen csinálni az ember, de az más, mert az szakmai meg antropológiai tapasztalat, amibe természetes hogy afféle ingyenes terepgyakorlattal tanul bele az ember.

Szóval úgy értettem az előző válaszomban, hogy az a fajta közgazdasági-erőforráskezelési szemlélet, amit az előző hsz-ban mondtam, az arra vonatkozik, ha az ismerősnek egyébként nincsenek olyan gondjai, hogy ne tudná kifizetni.