Megdobnátok 3 tétellel? Jövőhéten érettségizek, de ezeket már nem tudtam kidolgozni. -mohácsi csata -a középkori magyar királyság megteremtése -a magyar gazdaság 45-80 között valami jó kidolgozott tétel kellene.

A királyi vármegyerendszer kiépítése

az államszervezéshez elengedhetetlenül szükséges politikai szervezet; a királyi hatalmat biztosító központok;

István alatt 30-40 megye jött létre;

a királyi birtokterület összefüggő, egy tagban fekszik;

élén a megyésispán:

a királyi kíséret tagja, előkelő (gyakran a megyét is róla nevezték el);

a megye legfőbb bírája, beszedte az adót, katonai parancsnok;

a jövedelem 2/3 része a királyé, a többi a megyésispáné;

a várak köré szerveződtek:

korábbi szláv földvárak, megerősített törzsi szállásközpontok; Géza és István is építtetett;

100-300 m átmérőjű, fapalánk, földsánc;

a megyék határait a törzsek területei szabták meg;

a várak ellátását a várbirtok és a szolgálónépek adták;

elszórtan elhelyezkedő földek (ki kellett kerülni a törzsi szállásbirtokokat és a királyi adományokat);

több vár van, mint vármegye;

minden vár élén a várispán: királyi alkalmazott, hűbéres;

várjobbágyok: katonáskodók, a régi törzsi szervezet harcos-pásztorainak felső rétege; gyakran önálló birtoka is lehetett;

várszolgák: munka és terményszolgáltatás, örökre a várhoz vannak kötve;

Birtokviszonyok

fokozatosan kialakul a földesúri birtokrendszer:

a nemzetségi korban a föld birtoklása az állatállomány mögött másodlagos volt;

nemzetségi birtok: bizonytalan, de lehet, hogy a nemzetségenkénti foglalást István jóváhagyta;

adománybirtok: a királyi birtokból származik, visszaháramlik a királyra;

a királyhű nemzetségek és az idegen lovagok kapták;

Egyházi birtok: feloszthatatlan és elidegeníthetetlen, az egyházi állapot részei (nem saját birtokok);

Világi birtokok: nemzetségi és adománybirtokok;

Királyi birtokok: eredetileg az Árpád-nemzetség magánbirtokai,

birtokközpontok (udvarházak) jönnek létre;

az ország területének túlnyomó része a király birtokában van;

Társadalmi szerkezet

a nemzetségi-törzsi, vérségi hierarchiát teljesen kiszorította a területi elv: mindenki a terület urának-birtokosának alárendeltje;

király: Magyarországon teljhatalmú úr, nincs még nyoma a nemesi anarchiának;

előkelők, főemberek:

főurak, püspökök, volt törzsfők, nagyobb nemzetségek vezetői, előkelő idegen lovagok; fontosabb megyék ispánjai;

belőlük alakult ki a királyi tanács (senatus), tagjai:

egyháziak (praelati): érseke, püspökök;

világi előkelők (nevük): a XII.sz-ig: comes = ispán

XIII.sz.eleje: nobiles; utána: barones;

a király és tanácsa együttesen jelenti a közhatalmat, megtestesíti, képviseli az ország népét;

elvileg a király csak a tanács hozzájárulásával hozhatott törvényeket;

tényleges politikai súlya mindenkor az erőviszonyok függvénye;

közrendűek:

bizonytalan, valószínűleg a korábbi harcos-pásztorok felső rétege: a várjobbágyok (a törvények és oklevelek szóhasználatában vitézek);

katonai szolgálatot teljesítenek, lehet birtokuk is;

a magánföldesúri birtokokon hasonló, de ott kisebb a számuk;

várszolgák: a várnépek kevésbé előkelő része, földművelők, állattenyésztők, szolgáló népek, mesteremberek;

a köznép saját termelőeszközzel rendelkező önállóan gazdálkodó félszabad réteg;

ez tette ki az udvarházak, a vár és a magánnagybirtok népeinek a zömét;

kiváltságos népek

székelyek, jászok, többnyire a határvédelem a feladatuk;

Törvények

két törvénykönyve csak másolatban maradt fenn: az un. Admonti-kódex 8 lapján;

az első a koronázás után közvetlenül, a második 1030–38 között;

az I. cikkelyeinek ¾ része megszabja a büntetést is, ez tehát büntetőtörvénykönyv;

a II. a korábbi törvényeket módosító, pontosabb tevő rendelkezésekből áll;

nem találni jelét a nemzetségi vérbosszúnak;

a magyar társadalom jogi szemléletére az egyezkedés inkább volt jellemző;

a törvénykönyv elsősorban a magyar nép és a magyarsággal együtt élő nagyállattartók és az ekés földművelést folytató szlovének számára készült (csak ők tudták megfizetni pl. az 5 tinós büntetést);

a korbeli törvényeket adaptálták a hazai viszonyokra: a gyérebb pénzforgalom miatt a bizánci aranypénz mellett a tinó volt az értékmérő;

I.törvénykönyv (35 cikk)

1-5.: az egyház és a papság helyzetére vonatkozó általános rendelkezések; (ezt a korábbiakban megtárgyaltuk)

6-7.: az új birtokrend biztosítása;

8-13., 19.: a keresztény vallásgyakorlat biztosítása (volt már);

14-16., 32., 35.: erőszakos cselekmények megakadályozása;

18., 20-25.: a földesúr jogának biztosítása népe felett;

26-31.: özvegyek és árvák jogainak védelme, a nők jogviszonyai;

Gazdasági élet

továbbra is a mezőgazdaság a meghatározó;

földrajzi környezete: füves alföldek, erdős dombvidékek;

az állattenyésztés mellett egyre jelentősebb a földművelés;

a köznép saját termelőeszközzel rendelkező önállóan gazdálkodó félszabad réteg;

ez tette ki az udvarházak, a vár és a magánnagybirtok népeinek a zömét;

4-5 családból, 15-20 kiscsaládból álló félnomád falunak százon felüli marhája, ezret meghaladó kisállata (juh, disznó);

állatenyésztés:

a csapadékos Kárpát-medence egy terület évente négyszeri legeltetését tette lehetővé;

10-50 q fű kat.holdanként (75x75 m oldalú négyzet);

a teljes állatállomány nem állapítható meg, csak az arányok:

25 % ló, 30 % szarvasmarha, a többi sertés és juh;

a nomadizáláshoz képest megnőtt a takarmányozás jelentősége;

földművelés:

rendszerint azokat a területeket művelték, melyek korábban legelők voltak;

faluközösségek, közös legelővel és erdővel;

három ekeféle: karcoló-, túró- és nehézeke; volt borona is;

igen gyakori a magleletekben a búza;

gyakori a köles, a rozs;

ritka a az árpa és a zab; szórványos a kender és a len;

aratás sarlóval, utána nyomtatással csépeltek;

a X-XI.sz-ban kézimalmok, de már 1009-ben okleveles hely: vízimalom;

a hozam mindössze kétszeres volt;

saját szükségletre a ruhaanyagot maguk szőtték (len- és kenderfeldolgozás);

az ipar az egyes szolgáltató népek kézműipara, zömmel önellátás;

mindenkivel kereskedünk;

a királyi adókat természetben fizették, a király és kísérete végigjárta a megyéket, és felette az összegyűjtött terményeket;

a pénzverés helyszíne: Esztergom.

Külpolitika

békére törekedett, csak kényszerből háborúzott;

a legveszélyesebb szomszéd a német volt, ezzel Gizella révén jó a kapcsolat (II.Henrik német-római császár testvére volt);

1018 előtt: meg-megújuló harcok a Morva és a Vág vidékén a lengyelek és a magyarok között;

déli külpolitikánkat a nagyhatalom Bizánc határozta meg;

1018: István háborút visel II.Baszileosz bizánci császár szövetségeseként Sámuel bolgár cár (Keán) ellen; Sámuel leverésével Magyarország határos lesz a bizánci birodalommal;

Magyarország diplomáciai helyzete igen előnyös lett: a térség mindkét nagyhatalmához házassági kapcsolatok fűzték, nyugat és kelet között a kapcsolatszerző szerepét tölthette be;

1018-1031: István megnyitja Nyugatról Magyarországon keresztül Jeruzsálembe vezető zarándokutat;

1030: II.Konrád német-római császár hada Magyarországra támad; Esztergomig nyomul előre, majd az utánpótlás hiánya miatt kivonul az országból; a magyar csapatok Bécsig üldözik a sereget;

1031: a császár nevében fia, III.Henrik német király békét közt:

a Lajta és a Fischa folyók köze és a Morva folyó jobb partja Magyarországhoz kerül;

Utódlás

a primogenitúrát kellene továbbra is alkalmazni, mert csak így biztosítható, hogy államszervező munkája tovább folytatódik;

első fia, Ottó korán meghalt, a másodikat, Imrét Gellért püspökre bízta;

1018 körül: Intelmek: korabeli királytükör;

1031: Imre vadászbalesetben meghal, nincs utód;

Vazul fiai következtek volna, de ők a régi rend híveit voltak;

állítólag részese volt a király elleni összeesküvésnek, István megvakíttatta, fiai elmenekültek Lengyelországba; István ezzel jogos örökös zárt ki az utódlásból;

1032: István az országba hívja Orseolo Pétert, őt szánja utódának

ellenállást váltott ki, mert a saját örökös helyett idegent hozott a király;

1038.augusztus 15.: meghal István,

római szarkofágból átfaragott koporsóban, az általa alapított székesfehérvári királyi bazilikában temették el;