"Ismertesse különböző korok elgondolásait, modelljeit az idegrendszer működéséről (viasztábla, mechanikus gőzgép, telefonközpont, számítógép). " Mi ez?

A viasztábla a nyomhagyás, a pecsétrögzítés jelentéseket idézi fel bennünk. A viasztábla mint lágy és képlékeny anyagfelület, kiválóan alkalmas a legkülönfélébb rajzok, térképek, ábrák, jelek rögzítésére. Mind az írás technikái, mind az írás hordozó anyagai változtak az idők folyamán. Az ókorban az agyag- vagy viasztáblákra, a papiruszra, a középkorban előbb pergamenre és fóliánsra, később papírra írtak. A többféle eljárás, technika és hordozóanyag együtt képezik az írás médiumát. A viasztábla mint metafora, társítja a viaszfelület és az emlékezés biológiai alapját. A „vésd az eszedbe“ szókép nagy valószínűséggel a kép- és betűvésés valamint a memorizálás áttételes asszociációja. Vagyis, ahogy a márványba, kőbe és egyéb kemény anyagokba tartósan bevésték a jeleket és szövegeket, ugyanolyan tartós állagúnak kell lennie az emlékbe vésés (memorizálás) biológiai alapjának is.

a számítógépek alapegységeihez hasonlóan az idegsejtek (neuronok) is kétállapotú elemek, tehát a belőlük létrehozott hálózatok viselkedését hasonló logika írja le. Így az idegrendszer és a számítógép között az elemi hardver szintjén lenne analógia. Ezen analógia hasznosságába vetett hitet erősíthették azok a matematikai tételek, amelyek szerint a számítógépek matematikai modelljei, az ún. Turing-automaták és az idegrendszer akkori matematikai modelljei, a McCulloch–Pitts (MCP) hálózatok lényegében ekvivalensek egymással.

Szimbolikusan: az agy az egy telefonközpont, ahol a központkezelő az a szellemi lény maga, a telefonos hálózat az a perifériás idegrendszer, a végkészülékek (telefon, fax, stb.) összessége pedig maga a test.

5 perc google:

[link]