Melyik a jobb a gimnázium vagy a szakközépiskola? Szakközéből lehet menni tovább és ha lehet csak arra a szakra amin szakközépbe vagy vagy másra is?

Gimnáziumból és szakközépiskolából is lehet továbbtanulni, szakközépből is mehetsz bárhova jóformán, nincs megkötés.

Igazából azon áll, hogy mi szeretnél lenni nagy korodban. Ha pl. gyakorlatorientált reálos beállítottságú vagy, akkor nem feltétlen jársz rosszul egy JÓ, ilyen irányú szakközépiskolával. Hamarabb belelátsz bizonyos dolgokba, mint az aki kilép a gimiből, és belecsöppen ebbe egyetemen.

De ha pl. elméletibb beállítottságú vagy, akkor mindenképpen egy gimnáziumot ajánlanék.

Saját példámon tapasztal meg egyetemen a mellényúlásomat. Kijöttem az elitgimnáziumból, elmentem a Műegyetemre. Ott kellett eltöltenem egy évet ahhoz, hogy rájöjjek hiába megy a matek, fizika, ha egyáltalán nem köt le, a többieken (akik szakközépből jöttek) pedig látni azt a mérhetetlen érdeklődést. Nem azt mondom, hogy egy gimiből jöttet nem érdekelhetik az ilyen dolgok, de valahogy én egy olyan látásmódot kaptam a gimimben, amitől nekem már nem fér bele, hogy ilyennel foglalkozzak, talán felülemelkedtem ezen. Ott is hagytam a műszakit, azóta orvos vagyok.

Természetesen van átjárás az elméleti és a gyakorlati életszemlélet között, de a műszakin, ahol sokan voltak szakközepesek, azt tapasztaltam (tényleg nem bántásból), hogy kicsit földhöz ragadtak. Rengeteg filozofikus dolgot nem tanultak meg (most nem a gimis filozófia órára gondolok, hanem egy életszemléletre). Ez nem az ő hibájuk, sőt nem is feltétlen hiba, sokszor előny.

Neked kell döntened (14 évesen tudom, nehéz), egy szakközepes is furán érezheti magát egy rakat elitgimis között és fordítva is. Még egyszer mondom, nem egy esetleges tudásszintbeli különbségre gondolok, hanem pl. a világhoz való hozzáállásra.

Az előttem válaszoló nagyon jókat írt, habár én nem jártam a Műszakira. Viszont az sem teljesen igaz, hogy aki gimiben végez, az feltétlenül lírai lélek. Nálunk eléggé nyomatták a humán tantárgyakat, és ezekből többnyire jó tanáraink is voltak. Mégis, az teljesített jól itt, aki alapvetően ilyen beállítottságú volt - mindig is. A többiek pedig végigszenvedték egy hármassal-négyessel, pedig viszonylag magas pontszámmal lehetett bekerülni az osztályba, tehát nem voltak hülyék. Szerintem rájuk ugyan hathatott valami ebből az egész tanításból, de nem hiszem, hogy ez határozná meg a további életüket, ha alapból nem ilyenek. Ez nem kegyetlenség vagy bármi, egyszerűen a környezet és a gének ilyenné vagy nem ilyenné tesznek.

És igen, kemény lehet ilyenkor már önvizsgálatot tartani, de meg kell próbálni magad besorolni - "gyakorlati vagy elméleti típus vagy?"