Egyetemisták, főiskolások! Ti is ilyen nehezen éltétek eleinte meg csoporttársaitok leválását?

Mégcsak elsős vagyok műszaki szakon, de már most iszonyat nagy a leválás. Buktak tőlünk is, buknak hozzánk is, félévente változik a közeg. Valamilyen szinten ez nem rossz, kis létszámú főiskolára járok, 40-en kezdtük szeptemberben a szakot, azonban mostanra úgy tűnik, hogy alig leszünk 2. évtől 8-an akik "menetrendszerűen" tudjuk folytatni a tanulmányainkat. Még nem csúsztam semmivel, de nem is azon van a lényeg, hogy én csúszok-e vagy a csoporttársaim, csak nehezen élem még meg a folytonos közegváltozást, azt hogy akikkel jó kapcsolatot alakítottam ki, mostmár csak ebéd közben fogunk találkozni. Nálatok ez hogy van/volt? Tudom én hogy az ember magáért tanul, de azért mégis csak jó lenne egy ismert, állandó közegben lenni. Ehhez voltam eddig hozzászokva, most nagyon nehéz, szívem szerint mindenkinek segítenék akivel kicsit is jóban vagyok, de nincs rá "kapacitásom".