Nagyon hosszú, de sok válaszra van szükségem, az életem múlik rajta. Mit tennétek a helyemben, mi lenne a helyes? Ha "FromOz" válaszolna, azt külön is megköszönném!
21 éves vagyok. A gimi alatt mindig jó tanuló voltam, 3 nyelvből szereztem nyelvvizsgát, kitűnőre érettségiztem.
Nem tudtam dönteni, merre tovább, ezért egy évet kihagytam és külföldre mentem, ahol megtanultam egy 4. idegen nyelvet, pénzt kerestem, világot láttam. Nagyon jó volt, de azért örültem a hazaköltözésnek, új kihívás, egyetem, új város stb. Sajnos az első év alatt rá kellett jönnöm, hogy ez a bölcsészkedés nem nekem való, hiába szeretek olvasni és falom a verseket, nem tudok a semmiről írni 20 oldalt, és értelmét sem látom. Ezért szakot váltottam.
Most gyógypedagógusnak tanulok, ami eléggé érdekel (külföldi 1 évem alatt jöttem rá, mennyire szeretem a gyerekeket, és hogy érdekel a pedagógia), de nem érzem jól magam itt.
Nincs sok pénzem, dolgoztam az első félévben, de most nem tudok, és ezután sem valószínű, mert annyi gyakorlatunk van, hogy egész nap a suliban vagyok, hétvégén meg alig érem utol magam a beadandókkal, projektmunkákkal. A szüleimet sem akarom lehúzni (nem is nagyon van mivel, 2 tesóm van..), így viszont nagyon szar az életem, koliban vagyok, amit utálok, nem tudok eljárni szórakozni, nem voltam gólyatáborban, gólyabálban a pénz miatt…egyszerűen lelkiismeretfurdalásom lenne ha a bulizásomra kérnék pénzt a szüleimtől, a diákhitel meg épp hogy elég a kolira, bérletre + kajára. ÖSztöndíj: a 4,4-es átlagomra 5000 Ft-ot kapok..
Így viszont nagyon egyedül vagyok, reggel felkelek, elmegyek suliba, nem szól hozzám senki (mindenkinek kialakult a saját baráti köre a gólyatáborban, egyszerűen annyira elzárkóznak, hogy én már nem is erőltetem..), hazamegyek, a szobatársaimmal épp hogy köszönünk egymásnak, velük sem jövök ki (ők már jóval idősebbek nálam, és évek óta együtt laknak ebben a szobában..én most kerültem ide). Egyszerűen senki nem kíváncsi rám, magányos vagyok, nem érzem jól magam, és egyre kevesebb motivációt érzek a suli folytatásához..
Néha úgy érzem az lenne a legjobb, ha visszamennék külföldre, de hát az sem egy életcél, mindenki diplomát vár tőlem, de úgy látszik leragadok egy érettséginél..huszonévesen még jó buli is lenne minden évben más országban au pairkedni, de nem akarok úgy járni hogy 30 évesen azon kapom magam hogy se képzettségem, se semmim..az egyetemből viszont van még 3,5 évem, és jelenleg nagyon-nagyon soknak tűnik..az utóbbi időben már be se járok, mert annyira befordultam, hogy egész nap fekszem az ágyban. :(
Ugyanakkor tudom hogy a szüleimnek én voltam mindig az, akivel dicsekedni lehet, másra se voltam jó, a testvéreim rosszabb tanulók voltak mindig is, ők már egy négyesért is mindent megkaptak, mert ritkaságnak számított, én meg hiába tettem le 3 nyelvből vizsgát, hiába érettségiztem kitűnőre, meg sem említették, mert nálam ez az alap. De dicsekedni jó vele, azt meg is teszik :( Ezért akarják ők annyira a diplomát hogy elmondhassák, van egy diplomás gyerekük, erre jó vagyok..sajnos én is sokat átvettem ebből a szemléletből (elit gimibe jártam, ott is folyton ezt szajkózták), és én is kényelmetlenül érezném magam, ha nem „futná” diplomára..de 3,5 év nagyon sok ilyen körülmények között, hisz nem motivál semmi, sem a társaság, sem az álomfizetés, hisz pedagógusnak készülök, a tanáraink folyton azt szajkózzák, hogy örüljünk ha lesz állásunk..
Mit tegyek? Éljek a mának, és húzzak vissza külföldre, aztán majd lesz valami? Vagy kövessem a biztonságra törekvő énemet, és szenvedjek tovább? Az tény, hogy a lelkemnek az előbbi megoldás segítene. Megoldaná a pénzügyi gondjaimat, levenné a suli okozta lelki terheket, távol kerülnék a családomtól, akik rengeteg energiámat leszívják és sok gondom van velük..már azon is gondolkozom, hogy kimegyek, és közben levelezőn szerzek valami könnyebb diplomát, ami lehet hogy nem érdekel de legalább lesz papírom..nem tudom mit tegyek, nincs olyan szakma a gyerekek tanításán kívül, ami igazán érdekelne.. :(
Mi volna, ha visszamennél, és gyermekeknek tartanál az általad beszélt nyelvekbøl korrepetálást? A tehetøs szüløk nem sajnálják a pénzt magántanárra, bármit megadnak, hogy a gyerekük jól (jobban) haladjon.
Az elsø válaszolónak pedig ugyan felesleges volt ideírnia. Én például szeretem FromOz válaszait. Na. :)
Köszönöm a válaszokat.
Aki azt írta, hogy a bulizás ingyenes, hát az nem egészen úgy van, ha lenne is társaságom, nem mondhatom nekik, hogy a "menő" helyek helyett menjünk olyan helyre ami semmibe sem kerül, és akkor még a fogyasztásról nem is beszéltem. Társaságom meg nincs, de ha elmentem volna a 30 ezer forintos gólyatáborba, talán lenne..erre írtam a pénztelenséget.
Kérdeztétek még a nyelveket, nem a gimiben tanultam a harmadik nyelvet, ott csak angolt és franciát, az olaszt pedig önszorgalomból és egy barátnőm segítségével.
Az első lépés :Távolódj el az energiavámpir családodtól.
Igen, ezt én is így gondolom. De amíg tanulok, ez lehetetlen, hisz a koli csak egy ideiglenes hely, oda nem tudok teljesen átcuccolni, ha tudnék fizetni egy albérletet (akár többedmagammal), az más lenne.
Nagyon félek ettől a kilátástalanságtól. Már 21 éves vagyok, és nem tartok sehol :(
Szia! Először is minden elismerésem, hogy ilyen fiatalon már ennyi mindent elértél, ez igenis nagy szó, még ha a családod sajnos nem is értékeli!
Nem célom itt megmondani a frankót, de ha a suli érdekel és csak a társaság a probléma, miért nem szerveződtök az évfolyamtársakkal? Nálunk ez remekül működik - közös kirándulások, egymás segítése, stb. Kis erőfeszítés, levlista, és már van is csapatotok. A kolis bunkó szobatársakkal meg ne foglalkozz :)
Pénz: nem próbáltál szociális ösztöndíjra pályázni? Sulis v. önkormányzati, már nagyon sok van. Ha 2 tesód van, kapnod kéne, egy utánajárást megér. Esetleg taníthatnál, korrepetálhatnál nyelvvizsgára készülőket heti pár órában, az is jól tud jönni.
DE ha végképp semmi nem jön össze, még mindig halaszthatsz egy évet a sulival következmények nélkül, addig dolgozhatsz akár au-pairként külföldön. Ha utána visszamész, már mások lesznek a csoporttársaid, hátha velük könnyebben megtalálod a közös hangot.
Sok sikert és kitartást, fel a fejjel! :)
Nézz nagyon mélyen magadba és válaszolj a következő kérdésekre - Magadban, nekünk semmi közünk hozzá!!
Személyes igényem a diploma?
Hol szeretnék tartani anyagilag 3 év múlva?
Ha befejezem az egyetemet dolgozni is fogok ebben a szakmában?
Megvizsgáltam minden más szakma lehetőséget?
Megtettem mindent, hogy pénzt keressek? (diákmunka, részmunkaidő akár éjjel is)
Tartozom a szüleimnek a diplomával?
Klisé, de igaz: ez a Te életed!! Egy van belőle. Ha idegbeteg depressziós leszel mire megvan a diploma, mire jó az? Anyu, apu nem fog dicsekedni az idegroncs gyerekével... Ráadásul írod, hogy a tanár szerint munkád sem lesz. Nem kell a család elvárásának élni. Hidd el, sokkal jobban fognak szeretni gazdagon (3 nyelvvel elég jó pénzeket lehet keresni), diploma nélkül, mint diplomás munkanélküli csóróként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!