Kezdőoldal » Közoktatás, tanfolyamok » Egyéb kérdések » Tanítási gyakorlat - hogyan?

Tanítási gyakorlat - hogyan?

Figyelt kérdés
Jövő héten kezdem el a tanítást egy bp.-i gimnáziumban, magyar nyelv és irodalomból. Sajnos, már az egyetem alatt is éreztem, hogy nem ez a megfelelő pálya számomra, mert nem vagyok kimondottan "tanár-típus", és ez az érzésem csak fokozódott az utóbbi hetekben, az óralátogatások során. Bevallom, megijedtem!!! Szeretném megállni a helyem, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudok majd mit kezdeni a diákokkal. Mindentől tartok (a tárgyi tudásom mennyisége elég lesz-e?; mi van, ha vmi triviális kérdésre nem tudok majd válaszolni és leégek? + mit tegyek, ha az osztály "krémje" észre veszi, hogy ideges vagyok és kihasználják azt, hogy nem állok a helyzet magaslatán?, stb.) Légy szí\', aki kioktatni akar (minek választottam ezt a pályát, stb.), inkább ne írjon! Tippeket szeretnék, hogyan "vágódhatnék be" úgy, hogy a tekintélyemen se essen csorba. Szeretnék izgalmas órákat tartani, "valódi" tudást átadni, de ehhez nekem csöndre van szükségem (jó...: kezelhető hangzavarra), és normális légkörre... Hogyan teremthetném ezt meg?
2009. febr. 21. 19:08
1 2
 11/12 A kérdező kommentje:

Hm, itt a tapasztalat, hátha vki még erre vetődik a válaszadók közül: nos, sikeresen "túléltem" a tanítás körülbelül három hetét és értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. Egyfelől nem kellett volna annyira izgulnom, amennyire izgultam, mert így a saját dolgomat nehezítettem meg; másfelől az izgalom, hogy esetleg hibázhatok, "rákényszerített" arra, hogy valamennyi órámra maximális erőbedobással és igényesen készüljek fel. Ennek köszönhetően színvonalas órákat tudtam tartani és többször kreatív feladatokkal valamint plusz, érdekes információkkal színesítettem a tananyagot, ugyanakkor a teljes tanítási gyakorlat alatt ideges és feszült maradtam, nem éreztem jól magamat a tanári "szerepben" és mindvégig számoltam a napokat, mikor mehetek újra az egyetemre. :(

4-est kaptam, de nem panaszkodom, hiszen igaza van a szakvezetőnek: az ő jelenléte nélkül nem tudtam volna "uralni az eseményeket" az osztályban... Bár nem szólt bele az óra menetébe, a jelenléte ugye azért mindenképpen számít... A diákok egyébként összességében rendesek voltak, de ... ez nem az én asztalom. Hosszabb távon sztem "nem tudtam volna mit kezdeni velük".

Szóval, kipróbáltam ezt is, ami tőlem telhet, azt megtettem, boldog vagyok, hogy végigcsináltam... ééééés, körülbelül ennyi. :)

Mindenkinek köszönöm, aki ellátott hasznos tanácsokkal! :)

2009. márc. 18. 17:28
 12/12 anonim ***** válasza:
100%

Az első hozzászóló vagyok.

Ezek szerint nem szeretnél majd tanítani?

Ha van még elhivatottság benned, ne add fel!

Eleinte én is így éreztem, mint te! Szerintem jobban vártam a szüneteket, mint a gyerekek, és striguláztam, hány órát kell még x és y osztályban kibírni. Azután egyre jobb lett, egyre jobban ment a fegyelmezés, és azon vettem magam észre, hogy várom az új tanévet. Ha az x osztályban elmaradt órám, már nem boldog vigyorral húztam be a strigulát, hogy eltelt, hanem azon aggódtam, hogy így le tudom-e adni a tananyagot rendesen.

Abból, hogy jól szeretnéd csinálni a dolgod, arra következtetek, hogy jó tanár válhatna belőled, amire nagy szükség lenne!

2009. márc. 19. 20:58
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!