Aki nem társasági ember, az inkább ne menjen óvónőnek/tanítónőnek?

Attól függ mit értesz társasági ember alatt. Attól, hogy nem mész minden hétvégén bulizni és nem vagy jóban az egész iskolával még lehetsz társasági ember.

Szerintem ebben a szakmában az számít, hogy mennyire vagy elszánt, mennyire szereted a gyerekeket, képes lennél-e, illetve lenne-e kedved nekik különböző programokat szervezni, konfliktusokat megoldani. Persze nem hátrány ha van dumálókád:))

De nálunk tanító szakon is vannak csendesebbek és nem hiszem, hogy kevésbé lennének jók mint a nagydumások:)

L/19

Felnőttek és korombeliek között én is csendes vagyok, de a kicsikkel valahogy teljesen más. Imádom őket, és ők is imádnak engem, előttük "megnyílok" és le sem lehet vakarni rólam őket, annyira bírnak. :)

Én is sokáig óvónő vagy tanító akartam lenni, de hiába imádom a gyerekeket, legalább ugyanannyira imádom a biológiát is, így orvosira kezdtem el járni, és majd valamilyen gyerekorvos szeretnék lenni. :)

Szóval ha értesz a gyerekek nyelvén, mindent bele! :)

Én tanítóként dolgozom, kedves, segítőkész, de csendesebb típus vagyok. De, hasonlóan az előző válaszolóhoz, gyerekek közt egészen megnyílok, jól megtalálom a hangot velük. Nem csak az alsósokkal, hanem a felsősökkel is.

Nem baj, ha nem vagy az a "társaság középpontja" típus, de az fontos, hogy jó problémamegoldó képességed legyen, ne ess kétségbe váratlan szituációkban, és tudjál rendet tartani. Nem kell terrorizálni a gyerekeket, de egy bizonyos fokú rend és szigor elengedhetetlen.