Mit lehet ilyenkor tenni az órán?

Múlthéten hiányoztam suliból így ma tudtam meg ezt a dolgot.

Van egy tanárnőnk 4éve tanítja már nekünk az "X" tárgyat.

Ma jött óra előtt a szünetben a folyosón és megláttam

egy kendővel a fején és ahogy ment a lépcsőn láttam,

hogy alatta kopasz, megkérdeztem osztálytársaimat

tényleg jól láttam-e.

Azt mondták igen,pénteken is így jött be,kendővel.

Aztán megtudtuk,hogy rákos és a kezelések miatt kihullt a haja,2 hete semmi baja nem volt,múlt héten már hiányzott,de nem gondoltuk,hogy ezért.

Egy fiatal,kedves,temperamentumos,jó tanár,mindenki nagyon szereti,én is.

(Nekem a temperamentuma,a mindig jó kedve titokban tulajdonképpen egyfajta példakép volt nekem mindig is.)

Amikor bejött órára,olyan szinten lesokkolt,hogy erősen verni kezdett a szívem és alig tudtam ránézni szegényre,már a sírás kerülgetett,azt mondogattam magamban,hogy pont ő,akiről sose képzeltem volna el.

Most is ugyanolyan jókedvvel,lendülettel,nevetve tartja az órát,amiért nagyon csodáltam is,meg azt,hogy így is tanít-

A héten többször is van vele óránk és nem tudom,hogy fogom kibírni,hogy egyszer ne sírjam el magam.

Rohadt rossz,mert nagyon sajnálom és egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni az anyagrészhez amit leadott,mert ez járt végig a fejemben.

A többiek azt mondták idővel jobb lesz,nekik is meg kell még szokni.

Meg attól félek,ha egyszer eltörik a mécses és elsírom magam,nem mondhatom azt neki,hogy tanárnő sajnálom,hogy...

Abban kérem segítségeteket,hogy ti mit tanácsoltak,hogy az óráján ne ez lebegjen a szemem előtt és tényleg ne a sírás kerülgessen,még most is szarul érzem magam ha belegondolok :(

Neveket és tantárgyat nem írtam,mert szeretnék névtelen maradni,mielőtt nekem áll azzal valaki,hogy ez kamu,de szerintem normális ember nem viccelne ilyennel amúgy sem!