Nagyon-nagyon nehéz elvégezni egy főiskolát?

Ez a kinek- hogy kategória. Nekem (és minden ismerősömnek is) az első félév nagy szívás volt. Gimiben megszoktam, hogy nem kell azért túlhajtanom magam, hogy jó jegyeket szerezzek, és azt hittem, hogy a lehető legjobb módon tanulok. Viszont az első vizsgaidőszakban simán kiderült az ellentettje. Itt közepes energiabefektetéssel is csak kettest, hármast kaptam, és rájöttem, hogy lényegében nem tanultam meg tanulni. Aztán azóta belerázódtam. Ez olyan dolog, amit saját magadnak kell kitapasztalni, hogy mit hogyan érdemes csinálni úgy, hogy annak megfelelő eredménye is legyen.

Bár mondjuk nekem a gimi is ilyen volt anno. A 9.-esnél rosszabb bizonyítványom sem előtte, sem utána nem volt. Én ezt annak tudom be, hogy minden kezdet nehéz.

Szóval ettől így előre félni nem érdemes!

Főiskolán, egyetemen magadra vagy utalva, mindent neked kell intézned. Vannak határidők, ha valamiről lemaradtál, akkor az egyetemet fogja a legkevésbé érdekelni. Egyetemen nem tanítanak, oktatnak, két külön dolog. Ha nem mész be órára, akkor nem mész be, senki nem fogja neked mondani, hogy járj be. Ha van katalógus előadásokon, nem szerepelsz rajta (tanárfüggő, hogy mennyit lehet hiányozni, valakinél nincs is katalógus pont azért, hogy akit nem érdekel, az be se járjon és ne zavarja a többieket), akkor a tanár esetleg meg is tagadhatja a vizsgán való részvételedet. Vagy magadnak teszed nehézzé a tárgy teljesítését ezáltal, hogy nem jársz be.

A közösség sokkal közvetlenebb, bárkivel beszélgethetsz, barátkozhatsz akivel akarsz. Akit annyira nem szeretsz, azzal nem kell bájcsevegned, nem vagy vele "összezárva". Mellesleg ha szerencséd van, életre szóló barátságokat és ismeretségeket köthetsz.

Tanárok mennyire szívatják az embereket? Relatív... Magasabbak a követelmények, a kettes határa minimum 40%, de nem ritka az sem, hogy 60%-ot kell teljesíteni ahhoz, hogy ne bukj meg. És csak kettesnél jársz! Népszerűek a beugrók, vagyis zh-kon, vizsgákon egy olyan feladat, ahol egy bizonyos pontszámot el kell érni ahhoz, hogy egyáltalán tovább javítsák. Ha nem szerezted meg, lényegtelen, hogy mit írtál a többi feladatra és úgy akár egész jó jegyet is szereztél, nem érdekel senkit, nem tudtad a beugrót és visszatapsol a tanár a következő alkalomra. Mindig van, akinek MEG KELL buknia, még ha a tanárok tagadják is, és mindig van, akit ÁT KELL engedni. Miért kell megbuknia valakinek mindenképp? Mert egy idő után, ha már legalább harmadszor megy vizsgázni az illető a tárgyból, már fizetnie kell a vizsgáért... Minél többször megy, annál többet fizet. Most ezt konkrétan nem tudom, hova megy a pénz, tanszék kapje-e, vagy a HÖK.

Tanártól jóindulatra ne nagyon számíts. Tanít évfolyamonként akár több 100 embert is, nem nagyon érdeklik az egyéni problémák. Van egy szabály rendszere, amit kitalált, ahhoz maximálisan tartja magát. Némely tanárok egész jó fejek, segítőkészek, normálisak, szóval nem annyira vészes a helyzet.

Majd bele fogsz rázódni, nem kell tőle félni, nem szabad elkeseredni a kudarcoktól! Mert fog érni, ezt már most megmondom. De annál jobban fogsz örülni a sikereknek.

Tanulni kell. Ha az megy, akkor menni fog.

Ha azonban már a középiskola is csak éppen-éppen ment, akkor nem sok esélyed van a felsőoktatásban.