Vannak itt olyanok, akik több mint 24 évesek, és még tanulnak nappali tagozaton?

Szia!

Én 26/L vagyok (nyáron leszek 27) és most tavasszal végzem!

Az én történetem:

Eleve év vesztes vagyok, tehát már ezzel is vesztettem egy évet. Szakközépbe jártam ami 5 éves volt, utána rögtön felvettek az egyetemre 5 éves képzésre nappali tagozatra. (Ekkor már 20 voltam) Hozzáteszem egy olyan egyetemről van szó, ahol alkalmasságit kellett tenni és tízszeres túljelentkezés volt. A tanulmányaimat rendesen végeztem majd erasmus ösztöndíjra mentem. Itt jött az első bibi, ugyanis az egyetem nem fogadott el néhány kreditet így ezzel eleve csúsztam egy évet, megpályáztam egy másik ösztöndíjat, amivel egy másik országba mentem ki fél évre. Hazajöttem boldogan nekiálltam a diplomának. Itt jött egy másik probléma, ami már abszolút az én hibám volt és ezt mai napig bánom. A témavezetőmmel összejöttem, aki amúgy egy fiatal nőtlen tanár. Igazából csúnyán kikezdett velem, mert mihelyt közelebb kerültem hozzá ő dobott ki engem, nem foglalkozva azzal, h én még diák vagyok. Eléggé megviselte az önértékelésemet a dolog és mivel pont diplomafélévben történt ez, pont a témavezetőmmel, elcsúsztam teljesen a diplomával. Bánt nagyon a dolog, mert egy év csúszás még belefér, de 2 már igencsak kínos.

A nyáron és az ősszel dolgoztam mindenféle alkalmi munkát és most újra nekiálltam a diplomának, nem jó érzés, de meg kell csinálni és most már erősebbnek kell lennem. Egész mást konzulenseket választottam, és próbálok nem elkövetni még egy ilyen hibát.

Sokszor kapok beszólogatásokat, de próbálom túltenni magam rajta, mert nem visz előre. Ráadásul én elég érzékeny, vívódó típus vagyok, nem esik jól, ha gonoszak és irigyek velem az emberek.

A munkát és tanulást is komolyan becsületesen veszem (talán túl becsületesen) Nem szeretek felszínes munkát végezni. (Itt most a kutatói és egyéb tanulmányi munkát beszélek, ami diplomához kell)

Az anyagiakról pedig, (mivel annyira szeretnek az emberek más zsebében turkálni) Sose húztam le durván a szüleimet! Nyilván adtak, hogy ne halljak éhen, de én is sokak segítek neki, ahol csak tudok és nincsenek irreális igényeim. Nem vagyunk gazdag család, diákhitelt is felvettem. Örülnék, ha már teljesen önálló lehetnék, de nem akarom aprópénzre váltani a tanulással töltött időt, mivel fontos számomra, hogy minőségi dolgot tegyek le az asztalra. (még akkor is ha ez az emberek nagy részét rohadtul nem érdekli)

Nagyjából ennyi! Lehet egy looser vagyok, de ez van.

24 vagyok, és most vagyok elsőéves. Én jól érzem így magam, bár persze már nagyon várom, hogy a kezemben legyen a diplomám, szeretnék már elkezdeni dolgozni.

Dolgozni azért nem dolgozom, mert nem találtam munkát, mármint olyat nem, amit csupán egy érettségivel tudnék csinálni, ezért lettem nappalis. Így nem vagyok munkanélküli. Suli mellett pedig azért nem dolgozom, mert van egy 3 éves gyerekem, hát ha egyszer délelőtt az egyetemen vagyok, délután már nem tudnék dolgozni, hiszen nincs már akkor bölcsi/ovi, na meg azt se akarom, hogy akkor egész nap ne lássam a gyerekemet.

A szüleim támogatnak, de nem ők tartanak el, van mellette más bevételem is (igaz, egy része pl. diákhitel).

Az nagyon jó lenne, ha találnék itthonról végezhető munkát, mert végül is az időmbe beleférne, de sajnos ilyen nem akad. Ezen kívül önkénteskedem amikor tudok, szakmai gyakorlatnak nagyon jó, így majd könnyebben találok munkát diploma után.

Mondjuk többek közt azért is alakult ilyen későre nekem a továbbtanulás, mert amikor középiskolás voltam, fogalmam sem volt róla, hogy mi akarok lenni, konkrétan egyik pálya sem vonzott, inkább csak azt akartam, hogy legyen pénzem szórakozni, ezért elmentem dolgozni, és csak a fiam születése után kezdtem rájönni, hogy mit is fogok csinálni, bár így belegondolva, ez a pálya korábban is eszembe juthatott volna, mert ha a látóterembe kerül, akkor már korábban is emellett döntöttem volna. De hát jobb későn, mint soha :)

Előző vagyok, én szociális munkás leszek. De ismerve a hazai állapotokat, fizetéseket, munkalehetőségeket, én mindenképp külföldön akarok dolgozni, Angliában ugyan ezzel a végzettséggel kb. a tízszerese lesz a fizetésem, mint amennyit itthon kapnék.

Akkor majd lerendezem a diákhitelemet, meg majd a szüleimnek is meghálálom, hogy így támogattak. Nem mintha elvárnák, de én nagyon szeretném.

Ma 2:18-as vagyok!

Művészeti képzésben vagyok! Könyvtervezés, illusztráció, grafika, csomagolás. Izgalmasan hangzik, de sajnos ebben a műfajban is leginkább a könnyen fogyasztható, szellemi tartalom nélküli munkákra vevők az emberek (mint annyi minden másban is) én meg nem ezt az irányt képviselem. Persze majd a megélhetés miatt lehet változtatnom kell a hozzáállásomon... Ha lenne egy jó anyagi hátterem, akkor nem kellene kompromisszumokat kötni és lassabban ugyan, de tovább tudnám vinni az elképzeléseimet. Ez van.

42 éves koromban fejeztem be levelezőn a könyvtárszakot.

A munkámhoz kellett.