Hogyan lehetne a corvinusos ÖCSI működését ellehetetleníteni?

Szeretnék érdemi szintre lépni, nem ezeknél a kommenteknél megragadni (mert szerintem ez nem az a szint, amit képviselni kellene egyik oldalnak sem). Az okokat és okozatokat keresem, úgyhogy csapjunk bele (és hosszú leszek):

1. Miért?

2. Az ÖCSI-életcél

3. Ötletelés arról, mi lehet a problémád

4. Válaszok a kérdésre

1. Egyszerűen nem látom be, mi a probléma az ÖCSI mint szervezet munkájával... nem tudom, mi okozhatott neked ekkora traumát, ami kialakította ezt a destruktív ellenszenvet. Nem tudom elképzelni.

2. Azonban nézzük, szerintem mi az öcsis életcél:

- tenni az újonnan az egyetemre érkező kisgólyákért, akik egy része bizony nagyon furcsának találja az új közegét, nem találja esetleg a helyét az új emberek között

- létrehozni egy olyan miniközösséget a csoportokon belül, ami az alap összetartás után már képes továbblépni egyes embereknél egy magasabb kapcsolati szintre (értsd. barátságok kialakulásához elindítani az első lépést a közös programokkal)

- megosztani a tapasztalatokat a környékről, hol lehet olcsón enni, inni (utóbbi főleg alkohol)

- MMS tábort szervezni, ami sok elsős életét mentette meg matekból, mikróból vagy statból

- megmutatni a 18-19 éves, önmagukat nagyon érettnek képzelő embereknek, hogy JÁTSZANI JÓ

- megtanítani őket olyan dolgokra, amikre mondjuk ha 20 év múlva visszaemlékezik, nem csak az jut eszébe az egyeteméről, hogy ja, az a hely, ahol tanultam szépen... hanem ahol EPOJoztam 300 emberrel egy körben

- kialakítani egy olyan gondolkodást a gólyáknál, ami megtalálja az egyensúlyt a droidság és redneck lustaság között (aztán persze néha félrecsúszik, és olyankor is sörözni indul az ember, amikor nem kellene)

- megcsinálni egy olyan eseményt, ami cirka 5000 embernek nyújt elég jó szórakozást

- barátokat szerezni, adott esetben nagyon jó barátokat a szervezeten belül

- ACHTUNG! (nem kommentálom)

3. Nem vitatok egy dolgot: sokat iszunk. Sokat itatunk. De ez a szervezet nem erről szól, nem kell azt hinni... más kérdés, hogy mikor szeretnéd az életet a legteljesebb formájában élvezni, ha nem most? Alkoholisták sem leszünk. A munka mellett már egészen más lesz egy olyan ember is, aki évekig nagyon aktívan ott volt (konkrét példát tudnék mondani)

Vannak olyanok, akik egyes embereknek sokak lehetnek, igen - akár züllöttnek is nevezhetőek. De nem azok, mert mondjuk két énjük van, az egyik üvölt, a másik meg demonstrátor.

A gólyatáborban érhetnek bizonyos embertípusokat negatív visszacsatolások, rossz élmények is - pedig nagyon jól tudjuk, hogy ez sok más egyetem gólyatáborához képest nagyon tartalmas, megalázó dolgokat abszolút nem tartalmaz (de ha ezzel valaki nem is ért egyet, kötelezővé biztosan nem tesz), megvan benne egy elég széles skálán minden.

4. Két oldalról lehet megközelíteni a problémát szerintem, szervezetileg és anyagilag. Az első valószínűleg esélytelen, a legteljesebb mértékben... ahogy feljebb is írták, ez egy nagyon összekovácsolt társaság, ahova most érkezett be egy hatalmas tömeg (benne én), akik csak viszik majd tovább az egészet.

Anyagilag bármit meg tudsz gyengíteni, ez nem kérdéses. Viszont nem árt tudni azt, hogy pl. a bál helyszíneinek nagy része lomtalanításról, minimál költségen van beszerezve, és úgy általánosságban: semmi sem arról szól, hogy sok pénzt költsünk bármire.

Büntetendő cselekedetekkel lehetne csak szerintem célt érni, az meg NAGYON REMÉLEM, hogy nem a célod.

Amennyiben igen, akkor meg kell keresni minél előbb, mert ez az ellenszenv ebben az esetben már potenciálisan nagyon veszélyes.

Köszöntem a figyelmet, ha pedig az lesz a reakció, hogy TL:DR (too long, didn't read), megőrülök, IP cím alapján megkereslek és egy sör mellett megbeszéljük a dolgokat.

Őszintén érdekelnek a motivációid...

Sziasztok!

Igazából a kérdező semmiféle okot nem közölt, hogy miért is szeretné megszüntetni az Öcsit, a kérdésemmel nem is ötletet szeretnék neki adni, pusztán egy "közvélemény-kutatást" végezni, ha már ennyi ember összegyűlt itt :) Én személy szerint nem vagyok tag, sőt, még Corvinusos sem, de mondhatom azt, hogy - ha nem is teljesen, de - nagyvonalakban ismerem a tevékenységét a csoportnak és alapvetően jó dolognak találom, mert tényleg összehozza az oda kerülő diákokat és feldobja a hétköznapokat, elérik azt, hogy szívesen járjon be a diák az iskolába, még ha nem is feltétlen az órákra :) és ne szürke kisegér módjára túlélje a diplomáig vezető rögös utat :) Szóval nem teljesen értem, hogy miért akarná ezt bárki is ellehetetleníteni, sok embernek nyújt ez támaszt, aki meg nem tudott beilleszkedni, az meg keres általában másik társaságot. De ki tudja, ahogy a mondás tartja, dögöljön meg a szomszéd tehene...

Nahde, amiért én írok, a vérbeli Öcsisektől kérdezném: a családotoknak/párotoknak mi szokott lenni a reakciója, amikor elő, elő-elő, össze, szét, közös, stb táborba mentek? Nem szokott gond lenni belőle hogy keveset vagytok otthon, vagy Ti ezt hogy kezelitek?

Köszi előre is a válaszokat!

Nem szeretek királyi többesben beszélni, úgyhogy csak saját tapasztalatomat osztanám meg. Nyilván sokat van az ember távol, de ez egy olyan dolog, amit ha addigi barátok/barátnők/párok stb. nem tudnak helyén kezelni, akkor valami már alapból hibádzik/hibádzott. Hallottam már olyanról, hogy valaki azért szakított a párjával, azért maradt el előző baráti társaságaitól, mert az ÖCSI "beszippantotta", de ez nem jelenti azt, hogy ez mindig így van, vagy hogy egyáltalán rossz dolog lenne. Eleve az egész arról szól, hogy új embereket ismersz meg, szárnyakat bontasz, építesz, bulizol, hozzáteszel, ahol csak tudsz. Cserében meg, amit kapsz, azt leírni sem lenne elég hely. :) Minden arról szól, hogy prioritásokat állítasz fel az ember és elhelyezed benne az ÖCSIt. Egyáltalán nem kötelező minden napodat az irodában vagy a programokon eltölteni.

Személy szerint, hiába vagyok a lehető legtöbbet az ÖCSIben (összesen 2 tábort hagytam ki), mégis, az igaz baráti társaságom tolerálja, elviselik a tagsággal járó személyiségváltozásaimat is (mert azért arra is hatással van az ÖCSI), cserében pedig megpróbálok minden szabadidőmet velük tölteni, éreztetni velük hogy ők is ugyanannyira fontosak. Van annyi eszük és bizalmuk, hogy elfogadják.

A családhoz csak annyit írnék, hogy a tagok mind felnőtt emberek, a szülők nyilván aggódnak, de az élet része, hogy kirepülünk. Azt ők is érzik, ha valamiről lelkesedéssel beszélünk, fontosnak tartunk, hogy nagyon rossz nem lehet. :) Azért valljuk be, még mindig jobb egy-egy táborban, biztonságban, barátok között jól érezni magát az embernek, mint mondjuk egy aluljáróban tolni magába a cuccot.

Nos kábé ennyit a kapcsolatokról, kicsit terjengősre sikeredett. ^_^'

Én sem az egész szervezet nevében beszélek, csak a saját tapasztalataimat írnám le :)

Nekem a szüleim vegyesen fogadták, az egyikük teljes mértékben támogatja,látja,hogy rápörögtem és jól érzem magam,de nem megy a tanulás rovására és tartani tudom az átlagomat. A másik szülőm kicsit nehezebben vette, hogy bevonó időszak volt és sok volt a tábor és zsúfolt a nyaram,de már ő is úgy látja, hogy az egyetemi évek alatt az a normális, hogy kirepülünk a családi fészekből. :)

A baráti társaság már más kérdés,a csoporttársaimmal ugyanúgy jóban vagyok, és aki megmaradt gimiből/általánosból, velük is tudom tartani a kapcsolatot. Az embernek arra van ideje, amire időt szán :)